Pünkösdkor mint szélvész és tűzvész mutatkozik be a Nemzet lelke – a Tűzláng mindenkire leszáll
Az emberiség mindig az Isten útjain jár. Akkor is, mikor nem azt az utat tapossa, amit az Úr szán neki. Kozma Imre atya írása.
Május elseje nem egy kommunista ünnep, a katolikus egyház éppúgy a magáénak tekinti, mint a szocialista, kommunista pártok. Bár a katolikus egyház kissé megkésve bár, de Szent József tiszteletének ünnepévé avatta május első napját.
Akik irtóznak a szocialista ünnepektől, azok is nyugodtan hátradőlhetnek május elsején. A munka ünnepének megülésétől senki nem fog kommunistává válni, senkinek nem kell attól tartania, hogy szembe megy konzervatív, jobboldali önmagával, ha ezt a napot a szabadban tölti néhány sör és debreceni páros társaságában.
Az ünnepnap eredete kétségtelenül a munkásmozgalmi harcok idejére nyúlik vissza, azonban a katolikus egyház is magáévá tette ezt a jeles ünnepet, illetve május első napjához pogány hagyomány is kapcsolódik. Ennek tudatában
Az ünnepnap előzményeit a brit ipari forradalom idejében leljük meg, amikor egy gyártulajdonos, Robert Owen 1817-ben megfogalmazta és közzétette a munkások legfőbb követeléseit, benne az addig szokványosnak mondható 10-16 órás munkaidő 8 órára való csökkentését. Ez a törekvés akkoriban még nem hatotta meg a munkáltatókat, a munkásokat és a munkásszervezeteket annál inkább.
Évtizedek múlva, 1886. május elsején a chicagói munkás szakszervezetek már sztrájkot szerveztek annak érdekében, hogy vezessék be a 8 órás munkaidőt. A tüntetés céljait nagyban hátráltatta, hogy a megmozdulás a haymarketi zavargásba torkollott. A tüntető munkások közé vegyült anarchisták egy bombát dobtak a rendőrök közé, akik feleletképpen tüzet nyitottak. A rendőrök közül heten haltak meg, illetve négy munkás is életét vesztette. A merénylet miatt nyolc szocialistát és anarchistát állítottak bíróság elé. Gyilkosság vádjával súlyos börtönbüntetéseket osztottak ki, volt, aki életfogytiglani elzárásra ítéltek.
A merénylet és annak negatív visszhangja ellenére a II. Internacionálé Párizsban úgy döntött, hogy 1890. május 1-jén a szakszervezetek együtt vonulnak fel, követelve a 8 órás munkaidőt. Egy évvel később május elsejét hivatalosan is a „munkásosztály nemzetközi összefogásának harcos ünnepévé” nyilvánították.
A felhívás nyomán több kisebb tüntetést, illetve sztrájkot is tartottak, azonban a munkáltatók tovább élezték a helyzetet azzal, hogy törvényi szabályozás híján a sztrájkoló alkalmazottakat hamar elbocsátották, illetve a renitenseket más gyárak sem voltak hajlandóak alkalmazni. A tüntetések azonban az Egyesült Államokban olyan jól sikerültek, hogy a második kongresszuson, 1891-ben május elsejét hivatalosan is a „munkásosztály nemzetközi összefogásának harcos ünnepévé” nyilvánították.
1904-ben az amszterdami kongresszuson ismét felhívást adtak ki, miszerint „minden ország összes szociáldemokrata pártja és hasonló kötődésű szervezete nagy erőkkel demonstráljon május elsején a nyolc órás munkaidő bevezetéséért, a proletariátus osztályszükségleteiért és az egyetemes békéért.” Mivel a nyomásgyakorlás legalkalmasabb eszközének a sztrájk ígérkezett, elfogadtak és kihirdettek egy kiáltványt is, melyben felszólítottak minden munkásszervezetet, hogy „a Föld összes országában kötelező minden munkás-proletár szervezetnek május elsején felfüggeszteni a munkát mindenhol, ahol az a munkások testi épségének veszélyeztetése nélkül csak lehetséges”. Ekkoriban
illetve a munkásokkal való tisztességes bánásmódról, nem pedig az önfeledt sörözésről.
A harcok eredményeképpen május elseje a munkások jogainak szimbolikus ünnepe lett: csak idő kérdése volt, hogy a jogos követeléseket mikor ismerik el.
Az már kevéssé ismert tény, hogy először a világon 1933-ban Adolf Hitler nyilvánította jó szocialistaként fizetett nemzeti ünneppé május elsejét, ezzel is kifejezve pártjának szocialista és munkás jellegét.
A munkaidő emberséges módon történő szabályozásának felekezettől, politikai meggyőződéstől függetlenül széles társadalmi támogatottsága volt. Kissé megkésve bár, de a katolikus egyház nevében XII. Pius pápa, hogy kifejezze szolidaritását a munkásokkal és kifogja a szelet a mindenféle szocialista, kommunista szervezetek vitorlájából, illetve, hogy a keresztény elkötelezettségű munkások számára is elfogadhatóvá tegye az ünnepet,
Jézus Krisztus nevelőapja egyszerű melós volt: Szent József az asztalosok, ácsok, erdészek, favágók, bognárok, koporsókészítők, kádárok, tímárok védőszentje.
A hazánkban is divatozó májusfa állítása pedig a pogány időkre nyúlik vissza, a legények feldíszített fát ajándékoznak annak a hajadon leánynak, akitől többet remélnek, mint barátságot.