Három nagy nemzeti ünnepünkből kettő is őseink forradalmaira és szabadságharcára emlékezik.
A Mandiner-elődlap Utolsó Figyelmeztetés (UFi) szerzőinek rovata a Mandiner hetilapban
1848–49 és 1956 a két jeles időszak. Nyilván nem véletlen, hogy nemzeti ünnepeink és emléknapjaink nagy része az önrendelkezés kivívása, a magyarok szabadságharca köré rendeződik. A magyar történelem már csak ilyen. A magyar szabadságot soha nem adták ingyen. Hónapról hónapra, évről évre, évszázadról évszázadra meg kellett küzdeni azért, hogy a sorsunkról saját magunk dönthessünk. A mi forradalmaink, a mi szabadságharcaink a magyar közösség önálló döntési lehetőségének megszerzésére vagy megtartására irányultak. Ezért küzdöttek felmenőink Muhinál, Nándorfehérvárnál és Mohácsnál. Ezért harcolt Rákóczi, Kossuth és a pesti srácok is.
Itt, Közép-Európában a népek történelmüket birodalmak árnyékában élték le. A birodalmak épp azért lesznek birodalommá, mert meghódítanak más népeket,
Nekünk is ilyen birodalmak jutottak. Voltunk az Oszmán Birodalom, a Habsburg Monarchia és a Szovjetunió meghódított területe is. Nekik ez a föld csak meghódított terület, emberi és természeti erőforrás volt. Mi viszont a hazánkat látjuk a Kárpát-medencében. A hazát, amely megtart és összeköt, amely gyökeret ad és felszabadít.
Ezért vállaltak csatát a magyarok Mohácsnál, ezért küzdöttünk az akkori világ két legnagyobb monarchiája ellen 1848–49-ben, és ezért mentek neki a pesti srácok puszta kézzel a szovjet páncélosoknak is. Akkor és ott a harcainkat elvesztettük, de a győzelem a miénk lett. Túléltünk minden letűnt birodalmat. Mert a mi szabadságvágyunkat nem lehetett megtörni.
A történelem nem ért véget. Birodalmi törekvések mindig voltak és lesznek is, melyek hol katonailag, hol gazdaságilag akarják az önálló döntéshozatalt szűkíteni. A ma birodalma a globális, nyílt társadalom, amely ugyanúgy a szabadságunkat veszélyezteti. El akar bennünket szakítani családunktól, nemzetünktől, Istenünktől. Migránsokkal kevert népességet akar létrehozni, el akarja venni a jogunkat, hogy a gyermekeinket saját magunk neveljük, és azt akarja elhitetni velünk, hogy az élet a lecsupaszított létezésről szól.
akik azt vallották, hogy ha alávetjük magunkat a birodalmi érdekeknek, akkor az a magyaroknak is jó lesz. Korszaktól függően voltak, akik a Német-római Császárságban, az Oszmán Birodalomban, a Habsburg Monarchiában, a Harmadik Birodalomban vagy a Szovjetunióban látták meg Magyarország számára a lehetőséget.
Ma is vannak, akik azt mondják: „ne álljunk a fejlődés útjába”, engedjünk a globális, nyílt társadalom eszményének. Azt akarják elhitetni velünk, hogy nincs más választásunk, a világ úgyis ilyen irányban halad. Azt akarják, hogy vessük alá magunkat a birodalmi törekvéseknek. Újabb és újabb jogköröket adjunk át távoli birodalmi központoknak, mondjunk le a szabad döntés lehetőségéről gazdasági spekulánsok, társadalmi mérnökök, világmegváltó cégvezérek javára, remélve, hogy majd jól döntenek helyettünk.
A történelmi tapasztalat viszont nem ezt mutatja.
hiszen csak saját magunknak vagyunk mi a legfontosabbak. A küzdelem ma is erről szól. A magyar érdek az, hogy a saját sorsunkról mi magunk döntsünk. Nekünk nincs más lehetőségünk, csak a szabadság.
Nyitókép: Fortepan/Adományozó: Pestisrác2
Hónapokig tartó viták után megszavazták a Kijevet támogató hatalmas segélycsomagot Washingtonban: fegyverek, lőszer és pénz érkezhet Ukrajnába. Kérdés, mire lesz elég a segítség. Hajdú Tímea írása.
A korrupciót mint kampánytémát szoros egymásutánban utasították vissza a magyarok, a törökök, a lengyelek, a szlovákok és a horvátok is.
Milyen esélyei vannak a jobboldalnak az EP-választáson és az Egyesült Államokban? Mit gondol a Magyar Péter-jelenségről? Interjú az Alapjogokért Központ főigazgatójával.
A CPAC kiváló alkalom a személyes kapcsolatok továbbépítésére.
Kulcsfontosságú választásokat előz meg az idei CPAC Hungary, amelyre a világ minden tájáról érkeznek hazánkba konzervatív politikusok és véleményformálók. Megnéztük, hogyan áll most a jobboldal szénája Európában és az Egyesült Államokban.
Az uniós jog elsőbbségét feltételekhez kell kötni, nemzeti alkotmányos pajzsok elfogadására van szükség, és olyan bírókra, akik készen állnak alkalmazni – véli Anne-Marie Le Pourhiet francia alkotmányjogász, aki az MCC Reclaiming our European Future című nemzetközi konferenciáján járt hazánkban.
Ismerjük a mondást: ha ketten mondják ugyanazt, az meglehet, nem ugyanaz.
A K–1 Podlijot radarrendszert 2015-ben rendszeresítették.
