Magyarország trianoni békeszerződéssel kijelölt határvonalai nem vették figyelembe a népek önrendelkezésének elvét. Ez alól mindössze egy kivétel volt. Gali Máté történész írása.
Gali Máté írása a Mandiner hetilapban.
A népszavazás ügyét érdemesebb tágabb összefüggésben, a nyugat-magyarországi kérdés viszonyában vizsgálni. 1918 őszén, az első világháború végén ugyanis a hazánkkal korábban egy államközösségben lévő Ausztria igényt formált Pozsony, Moson, Sopron és Vas vármegye zömében németek által lakott részeire. A háborút lezáró Párizs környéki békekonferencia döntéshozóinál azzal érvelt, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia szervesen kialakult gazdasági egységének felbomlása után szüksége van az említett területekre élelmiszer-ellátása érdekében, mivel az ország életképtelen, és arra kényszerül, hogy szövetséges államként csatlakozzon Németországhoz. A világégésből győztesen kikerülő antanthatalmak ellenezték a két német ajkú ország egyesülését, ezért 1919 nyarán inkább úgy határoztak, hogy Nyugat-Magyarország német többségű vidékeit Ausztriának ítélik. Ezt aztán az osztrákokkal kötött saint-germaini, valamint a magyarokkal aláíratott trianoni békékben is megerősítették.
A magyar kormányzat számára a kezdetektől elfogadhatatlan volt a nyugati határszél leszakítása, tiltakozott a döntés ellen, és már 1919 őszén kétoldalú tárgyalásokba kezdett az osztrák féllel a határkérdés megegyezéses rendezéséről. A megszakításokkal egészen 1921 nyaráig elhúzódó tanácskozások nem vezettek eredményre, mert Bécs a terület teljes átadását követelte, Budapest viszont népszavazás megtartását igyekezett elérni a vitatott régióra, később azonban – tekintettel arra, hogy Nyugat-Magyarországon nagyszámú nem magyar anyanyelvű népesség is élt – már csak Sopronra és környékére vonatkozóan.
Mivel az osztrák és a magyar tárgyalópartnereknek nem sikerült megállapodniuk, 1921 tavaszán a nyugati határterületek kapcsán követendő központi irányvonalat maga gróf Bethlen István miniszterelnök dolgozta ki és terjesztette a minisztertanács elé. A kormányfő továbbra is a diplomáciai megoldást részesítette előnyben, ám arra az esetre, ha azzal nem érné el céljait, utasítást adott a csendőrség felkészítésére, valamint szabadcsapatok toborzására, illetve az ehhez szükséges anyagi háttér biztosítására. Mindezen felül pedig gróf Teleki Pált nyugat-európai útra küldte annak érdekében, hogy puhatolózzon a hazánkra mért békefeltételek enyhítésének lehetőségéről, amibe a határainkon túlra szakadt magyar közösségek ügye, a háborús jóvátételünk mérséklése, továbbá Nyugat-Magyarország helyzete tartozott bele. Utóbbit illetően Londonban a gróf érdektelenséggel találkozott, a brit külügy hivatalosan nem is fogadta őt, arról azonban biztosították, hogy támogatják a kétoldalú tárgyalásokat. S noha Párizsban jóval szívélyesebb fogadtatásban részesült, valójában a francia fővárosban is csak az osztrákokkal való megegyezésre próbálták ösztökélni Magyarországot, semmi többre.
Teleki 1921 júniusának végén tért vissza Budapestre, egy hónappal később, július 26-án a nemzetgyűlés törvénybe iktatta a trianoni békeszerződést. A nagykövetek tanácsa – amely a Párizs környéki békekongresszus 1920. januári hivatalos befejezése után átvette a győztesek kormányfőiből és külügyminisztereiből álló legfelsőbb háborús tanács szerepét – ekkor arról tájékoztatta a Bethlen-kormányt, hogy megállapodás hiányában a nyugati határszélt át kell engednie az osztrákoknak, de csak két nappal az után, hogy a délszlávok kiürítették a trianoni döntés értelmében hozzánk tartozó, viszont 1918 ősze megszállásuk alatt lévő baranyai és dél-alföldi vidéket.
Oroszországnak ki kell vonulnia a megszállt területekről, és mindent meg kell tennünk azért, hogy Ukrajna a nyugati országok családjában maradjon – mondja Mateusz Morawiecki. A volt lengyel kormányfő az orosz–ukrán háború mellett uniós zsarolásról és a júniusi EP-választás tétjéről is beszélt exkluzív interjúnkban.
Az elmúlt évtizedben a gazdasági integrációt célzó együttműködésből egy a tagállamait ideológiai alapon szankcionáló, saját hatásköreit a végletekig bővíteni kívánó intézményrendszer alakult ki.
Ebből legfeljebb ellenzékváltás lesz, ha egyáltalán. Kacsoh Dániel írása.
Az utóbbi hetekben több városban és budapesti kerületben összekapott az önkormányzati jelölteken az ellenzék, és nem jött jól neki Magyar Péterék megjelenése sem. Helyzetképünk a baloldal választási előkészületeiről.
A német menedzser füstölgött egy sort a sűrű versenynaptár miatt.
A Fidesz–KDNP és a Mi Hazánk ajánlásai már jogerősek, de ez közel sincs így minden párttal. Mutatjuk a részleteket!
