Tizenkét pont újrahangolva

A nyolcvanas években általános iskolai tanulóként magam is gyakran szerepeltem az iskolai ünnepségeken. A forradalmi ifjúsági napoknak hazudott, a dicsőséges 1848-as forradalmat a Tanácsköztársaság dicstelen kommunista időszakával összemosó rendezvényeken valamelyikőnk rendre felolvasta a tizenkét pontot is. Mit sem törődve a lehetséges áthallásokkal, sőt – az egyébként igazán szeretetreméltó – úttörőcsapattanács­vezetőnk szavát még hittük is: az igazi egyenlőséget, szabadságot és testvériséget a szocializmus hozza el. Néhány év múlva a gimnáziumban már csak a cocializmust láttuk, egyenlőség és testvériség nélkül.

Joggal vetődik fel a kérdés, hogy mégis milyen aktualitása van ma a tizenkét pontnak, túl azon, hogy az Országgyűlés 2010. június 14-én elfogadta a Nemzeti együttműködés nyilatkozatát, amely a nevezetes pontokhoz igazodva kezdődött: „Legyen béke, szabadság és egyetértés.”

A jó politikai nyilatkozatoknak az a sajátjuk, hogy mindig van aktualitásuk, s szívesen idézik a későbbi korok vezetői, akár újraértelmezve, aktualizálva. Az 1848. március 15-én kitörő pesti forradalom követelései között ma is vannak olyanok, amelyek finom áthangolással különösen aktuálisnak tűnhetnek. Néhány pont a tizenkettőből szubjektív értelmezésemben: