Ritkán kerül be a hírekbe Európa egyik legszegényebb állama, Moldova sorsának alakulása azonban nem érdektelen – már csak azért sem, mert ha megvalósulna a bukaresti politikai osztály egésze által dédelgetett román–moldáv egyesülés, a romániai magyarok érdekérvényesítési pozíciói drasztikusan gyengülnének.
2020. augusztus 06. 00:14
p
0
0
0
Mentés
Demkó Attila írása a Mandiner hetilapban.
Harminc évvel ezelőtt egy májusi vasárnapon egymillió ember gyülekezett a Prut két partján. A keleti folyópart a Szovjetunióhoz tartozott, a nyugati a diktatúra alól frissen felszabadult Romániához. Ezrek dobtak egy-egy csokor virágot a folyóba, így a virágokból szimbolikusan híd keletkezett. A határátkelők is megnyíltak, egymástól elszakított családtagok találkozhattak újra. De a virágok hídja nem szovjet–román, hanem román–román keretben értelmezhető. A gyengülő Szovjetunió csak elviselte a román nemzeti összetartozás vágyának ezt a kifejeződését, a térség ukrán és orosz népessége viszont hevesen ellenezte.
A birodalom végnapjaiban, mint a szovjet limesen megannyi helyen, Moldovában is újra fellobbant a nemzeti érzés, és 1990 nyarán egymásnak feszült a szláv és a román anyanyelvű népesség. Sőt a török nyelvű gagauzok is bizonyították, hogy ha kell, küzdenek Nagy-Románia ellen. A moldovai kisebbségek pontosan látták, hogy a magyaroknak tett ígéreteit könnyedén megszegő Romániában milyen sors várna rájuk. Marosvásárhely 1990-es fekete márciusának üzenete eljutott Tiraszpolba és Komratba is: a diktátor meghalt, de a szélsőségesen nacionalista román mély állam nem.
Élnek a nagyromán álmok
Moldova Magyarországon szinte teljesen ismeretlen. Ez részben persze érthető: turizmus alig van, kevés drámai látnivalót rejt a jórészt dimbes-dombos táj. Nem annyira a természet vagy az építészet lehet itt érdekes számunkra, hanem a történelem, na meg az az érdeksérelem, amelyet a kis ország rendezetlen feszültségeinek kirobbanása okozhat.
A történet 1812-ben kezdődött, amikor Oroszország elfoglalta az Oszmán Birodalom vazallus állama, a Moldvai Fejedelemség keleti részét. A többségében román lakosságú vidéken a század második felében kemény oroszosítás kezdődött, de csak részleges sikerrel járt, a terület román többségű maradt. Az első világháború után Románia visszaszerezte Besszarábiát két rövid évtizedre. A Molotov–Ribbentrop-paktum után, 1940-ben jött a Szovjetunió, és hamarosan megindultak a vagonok Szibéria felé a román értelmiséggel. Az 1941-ben visszatérő románok legyilkoltak mindenkit, akiről azt gyanították, hogy kollaborált a szovjetekkel, vagy éppen csak zsidónak született. 1944-ben pedig a szovjetek álltak bosszút a bosszúért. A tragédiák sorát borzalmas éhínség zárta 1946–47-ben.
A mai Moldova nem a Romániától 1940-ben elvett Besszarábia: a történelmi tartomány szláv többségű déli és északi része Ukrajnához tartozik – román részről meg is kérdőjelezik a határt. A szovjet területi átszervezés során viszont megkapott Moldova a Dnyeszter bal partján egy szűk, de hosszú és szintén szláv többségű sávot. Ez a térség lázadt fel 1990 után a román–moldáv egyesülés lehetősége és a román nyelv erőltetése ellen, és kiáltotta ki Dnyeszter Menti Moldáv Köztársaság néven függetlenségét. A nagyjából ezer halottat követelő háborút megnyerték, a diplomáciai csatát nem: még Oroszország sem ismerte el államukat. A konfliktus másik eredménye a Gagauz Autonóm Terület volt.
A szuverenitásunk, a kultúránk, a nemzetállami hatásköreink megvédése az európai jobboldal pártjainak közös érdeke – mondja Harald Vilimsky, az Osztrák Szabadságpárt európai parlamenti képviselője.
Oroszországnak ki kell vonulnia a megszállt területekről, és mindent meg kell tennünk azért, hogy Ukrajna a nyugati országok családjában maradjon – mondja Mateusz Morawiecki. A volt lengyel kormányfő az orosz–ukrán háború mellett uniós zsarolásról és a júniusi EP-választás tétjéről is beszélt exkluzív interjúnkban.
Az MCC Geopolitikai Műhelyének vezetője elmondta, szerinte három oka van, amiért felelőtlenség lenne katonákat küldeni Ukrajnába: sokan meghalnának, nem segítene és még a feszültséget is növelné.
Elon Musk, a Tesla vezére, Kínába utazott, hogy négyszemközti megbeszélést folytasson Li Csiang miniszterelnökkel. A váratlan látogatás célja az volt, hogy új lendületet adjon az autóipari vállalat fejlesztéseinek az országban. A korábban Kínában rendkívül népszerű Tesla eladásai a közelmúltban visszaestek, ami jelzi, hogy nem tud lépést tartani a hazai modellekkel.
„Ami nagyon idegesíti a baloldalt, hogy beérett több év munkája, és létrejött a nemzeti erők nemzetközi szövetsége, a Wokebusters” – árulta el Szánthó Miklós.
p
5
1
3
Hírlevél-feliratkozás
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 0 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!