Negyven évünk Soros Györggyel

Nyitókép: Daniel SIMON/Gamma-Rapho via Getty Images

„Már a Szovjetunióban felmerült, hogy Soros nem CIA-ügynök-e. Michael Kaufman azt állítja a róla írt könyvében, Gorbacsov 15-20 oldalas jelentést kapott erről, de jobbkezével, Alekszandr Jakovlevvel együtt elvetette a felvetést. Valójában Sorosnak semmi szüksége ilyesmire, meg túl feltűnő is ügynöknek. Ellenben olyan tökéletesen egészítik ki egymást az amerikai kormánnyal, mint az egymással szomszédos kirakósdarabkák. 

Az elmúlt negyven évben a magyarországi amerikai kormányérdek és a Soros-intézményrendszer ugyanannak az éremnek a két oldala volt, leszámítva Donald Trump elnökségének időszakát. A Soros Alapítvány igazgatótanácsába gyorsan bekerült Philip Kaiser, aki ­1980-ig Budapesten szolgált nagykövetként. De a milliárdos az ő 80-as évekbeli utódjától, Nicolas M. Salgótól is számíthatott baráti telefonra, ha segítségre volt szükség az ellenzéki ösztöndíjasaival kapcsolatban. David Pressman, a mostani nagykövet pedig nemrég Soros magánegyetemén, a CEU-n litániázott a magyar kormány ellen: a helyszín szimbolikus, de távolságban is csak pár száz méter az amerikai külképviselettől.

Az Action for Democracynál tartunk, amely évi 12 millió dolláros biznisz, és – állításával ellentétben – nem »mikroadományokból« támogatta a »civil társadalmat«, hanem Soros pénzén a 2022-es magyarországi ellenzéket. Ez nemzetbiztonsági kockázat és törvényellenes.

Sorosnak két nagy ellensége van. Az egyik az erős állam. Kínában a titkosszolgálat trójai falóval nyúlta le az alapítványát, az esetet azóta is tanítják. A másik az erős, pszichológiai divatszóval reziliens, azaz válságidőben is rugalmasan ellenálló társadalom, amely nem dől be a politikai cukrosbácsiknak.

Soros idővel ugyan, de Magyarországban és a magyarokban is emberére talált. Ha tőle származó idézettel kezdtük, fejezzük is be egy ma már a rekeszizmokat próbára tevő másikkal, ugyancsak 1984-ből: »Az alapítvány célja, hogy támogassa a magyar társadalom kibontakozását. Mint külföldi, nem tudom és nem is tartom feladatomnak meghatározni, hogy ez miből áll«. Mindamellett – teszi hozzá Soros – »az alapítvány sikere […] a magyarországi társadalom fogadókészségén múlik«. Ebben legalább teljesen igaza volt.”

***