„A II. világháború alatt a nácik, utána a kommunisták gyötörték. Nem csoda, hogy végül elhagyta Magyarországot” - az ismét Karády-esttel jelentkező Gregor Bernadett színésznő a Mandinernek.
A Jó a rosszat elfeledni című előadás kapcsán (amely január végén az Újszínházban látható) adódik a kérdés, miért pont Karády élettörténetében mélyült el Gregor Bernadett, hiszen a magyar színjátszás számtalan legendás művészt sorakoztat fel. Ő is kereste az okát: „Ez a része valahol megmagyarázhatatlan, hiszen kisgyerek voltam még, amikor a nyolcvanas években a tiltás után újra meg lehetett venni Karády lemezeit – kezdi Gregor Bernadett, Jászai Mari-díjas színésznő. – Hallottam őt a rádióban, lenyűgözött és bár nem voltam érett rá, mégis
megvetettem a szüleimmel a lemezeit, kazettáit és sokszor meghallgattam.”
Felvetjük, hogy karakterben van némi hasonlóság, hiszen Karády Katalin mellett Gregor Bernadett tekintetében is érezni egyfajta szomorúságot. Nem véletlen, hogy már a főiskola elején megkérdezte tőle az egyik tanára: Gregor, maga miért ilyen szomorú? „Azt mondják, és én is érzem, hogy a Karády-dalok hangulata illik hozzám. Szerethető, sokszor szomorkás, melankolikus dalok.”
Mindig is izgatta Karády személyisége, életének tanulságai, ezért néhány éve mélyebben is beleásta magát a tragikus sorsú színésznő történetébe. Megpróbálta megfejteni a Karády-titkot, az elsöprő sikerének hátterét, azt, hogyan fordulhat elő, hogy jön valaki a semmiből és pillanatok alatt megkerülhetetlen sztár lesz, olyannyira, hogy nyolcvan évvel később is róla beszélünk. Gregor Bernadett szerint
Karády mély érzésű, érzékeny, sebezhető ember volt és szokatlan ideál.
„Szokatlan, hiszen a Halálos tavasz című film előtt, ahol debütált, a szőke naivák számítottak szimbólumnak.” Természetesen megnézte azt a vágatlan videót is, amelyet a rendező Sándor Pál vett fel, aki hosszú évtizedekkel később meglátogatta Karádyt a New York-i önkéntes száműzetésében. „Most is libabőrös vagyok, ha felidézem magamban a beszélgetést” – folytatja Gregor Bernadett.
Ezt is ajánljuk a témában
„A vásznon nem lehet hazudni” – vallja az októberben 83 esztendős, legendás filmrendező, Sándor Pál, akinek olyan filmeket köszönhetünk, mint a Régi idők focija, a Szerencsés Dániel, vagy éppen a Ripacsok. Nagyinterjúnk!
Adódik a kérdés, hogy a esten mennyire akarja a dalok előadásmódjában is megidézni Karády-t. Határozott válasza van: „Fel sem vetődött bennem, eleve bukásra lettem volna ítélve. Mint ahogy
az édesapámat, az operaénekes Gregor Józsefet sem próbálják utánozni a fiatal basszisták. Mert nem is lehet.
Véletlenül sem szeretnék Karádyra hasonlítani, az előadásaimon a legnagyobb tisztelettel elmesélem az élettörténetét és a nagy slágereivel idézem meg a titokzatosságát, egyediségét. Az előadáson Hegedűs Szabolcs zongorajátéka teszi teljessé az élményt.” Gregor Bernadett úgy látja, Karády sokat szenvedett az élete során, a politika játékszerévé vált: „A II. világháború alatt a nácik, utána a kommunisták gyötörték. Nem csoda, hogy végül 1951-ben elhagyta Magyarországot. A kettétört életét nézve, egyre inkább az az érzésem, Karády Katalin maga volt a Hamvadó cigarettavég.”
Van rá remény, hogy a vasárnapi előadások rendben megvalósuljanak.
Az első előadás közben egy fémszerkezet alatta elengedett, ami miatt a színész lezuhant és eltörte a bokáját.
Nagyon hozzáértő emberek dolgoztak a gyógyulásomon sokat, nagyon jó eredménnyel – nyilatkozta.
A második felvonás után már nem jöttek ki a színészek.
Csalódottan várták Bereczki Zoltánt a kaposvári nézők, de nem érkezett meg.
Másfél óráig küzdöttek a mentők az egyik horgász életéért, de se sajnos nem tudták megmenteni.
Szabó Bence és Furkó Kálmán a második lett szombaton a szegedi evezős Európa-bajnokságon a férfi könnyűsúlyú kormányos nélküli kettesek versenyszámában.
