A XXI. századi humánus Európa migrációs doktrínája

„Döbbentem szemlélem az Európán átvonuló migránsokat. Sokuk számára a német élet nem kielégítő, így aztán Svédország felé mennek tovább.

Milyen házibuli az, ahova a vendégek nem meghívás alapján jönnek, hanem felözönlenek a Blaha Lujza térről, mert megszerezték a címet, és mindjárt oda is költöznek? Ha pedig ezt valaki, aki speciel ott lakik, esetleg nem tartja jó ötletnek, akkor ő mindjárt egy xenofób fasiszta?

Semmi bajom a bevándorlással. Támogatom, hogy fogadjunk be üldözött szír keresztényeket akár Magyarországra is. Abban azonban biztos vagyok, hogy legkevésbé azoknak szabad letelepedést biztosítani, akik Frankfurtban azt skandálják, hogy engedjék már őket végre Malmöbe.

Mindez nyilván nem menti fel a magyar hatóságokat. Sem azt, h a menekültáradat hírére plakátolni kezdtek, se azt a beleszarós, szubhumán bánásmódot, amellyel a migránsokat kezelik. Sokszor az az érzésem, hogy a kígyónyelvű Habony, és a szellemi vezetése alatt halhatatlan lelkét egy vonzó fausti alku keretében végleg elveszejtő Orbán egyetlen másodpercig sem akarják megoldani az úgynevezett menekültválságot. Ők éppen válságot menedzselni akarnak, folyamatos katasztrófa-hangulatot fenntartani. Orwell rémálma az a háborús kormányzat, melynek nem célja a háború megnyerése, hiszen az garantálja a társadalom ellenőrzését és a rezsim legitimitását. Amíg menekültválság van, addig ugyan kit érdekelnek az állami földek, a közbeszerzések vagy a brókerbotrányok? Ha a kerítés bármelyik oldalán balhé van, akkor ugyan kit érdekel a korrupt orbáni állam mindennapos működése? És épp ez a korrupt, későkádári rendszer az, ami miatt akkor is alkalmatlan lenne a kormány a határsértés humánus és hatékony kezelésére, ha valóban szándékában állna ilyesmi.”