Miért is kellene szimpatizálni a sárgamellényesekkel?

2018. december 06. 13:32

Utcai rombolással és csőcselékkel sehova nem vezet az út.

2018. december 06. 13:32
Trombitás Kristóf
Trombitás Kristóf

Olyan pontosan nem követtem, hogy a magyar jobboldalon belül mennyire figyelik szimpátiával az úgynevezett sárgamellényesek franciaországi zavargásait, de óva intenék attól mindenkit, hogy ebben valami előremutató, pozitív dolgot lásson, mindössze azért, mert Macron szív miatta.

Mi lenne ennek a nyilvánosságnak a véleménye, ha csak a párizsi események tizedrésze történne Budapesten?

A törvényes rend elleni felforgatás általában mindig azoknak jön jól, akik a zavarosban szeretnének halászni, és e tekintetben teljesen mindegy, hogy a Majdanon tüntetnek vagy sárga mellényekben gyújtogatnak.

A csőcseléket különösen nagy sikerrel lehet felbujtani a zavargásokra,

és a franciáknak ehhez a szenvedélyhez nagy érzéke van.

Nem véletlen, hogy már III. Napóleon is felismerte ezt, és sugárutak építésével reagált rá, amely városrendezésnek a modernizáció mellett az is komoly indokot adott, hogy minél szélesebb egy utca, annál nehezebb barikádokat emelni és annál jobban át lehet látni a nemkívánatos fejleményeket. Gyakorlatilag minden olyan hőbörgésre kapható egy átlagos francia, ami nem foglalja magába a hazája hathatós védelmét.

És hivatkozhat itt bárki magasztosabb elvekre, politikai nézetkülönbségekre, azok a szervezett csoportok, amelyek több millió eurós károkat okoznak, műemlékeket rongálnak és stratégiailag fontos épületeket szállnak meg, azok egyszerűen csak rendbontók, akikkel szemben az erőszakszervezeteknek – természetesen a törvény adta kereteken belül – a lehető leghatározottabban fel kell lépnie.

Azért legalábbis egyedi helyzetet teremtene, ha minden alkalommal, amikor valamilyen érdekcsoport sérelmeket szenved el, eltűrnénk, hogy csatatérré változtassanak egy országot.

És még egyszer hangsúlyozom, az ennek szóló szimpátia a magyar politika berkein belül abból eredhet, hogy ad 1., sokan utálják Macront, ezért az ellenségem ellenségei valójában a barátaim; ad 2., és ezt a szocialistákon mérhetjük le,

bármilyen ötletet szívesen ellopnak, amellyel akár csak egy percre is elterelhetik a figyelmet saját inkompetenciájukról.

Sulykolhatjuk eleget, hogy Macron mennyire népszerűtlen és bukott miniszterből lett még bukottabb államfő, de Macron eleve nem volt kiugróan népszerű, csak erről egyszerűen megfeledkezünk. Minden bizonnyal nem lett volna belőle Franciaország elnöke, ha a republikánusoknál nem pattan ki egy előre nem prognosztizálható botrány, amely kiütötte a nyeregből Fillont, s ha nincsenek történelmi mélyponton a szocialisták és az elnökválasztás második fordulójába nem Le Pen kerül. Hiszen a papírforma úgy festett, hogy Fillon mellett valószínűleg Le Pen lesz az, akik közül választhatnak a franciák, és nagy előnnyel győz a republikánus. Igen ám, de minden borult.

Ráadásul Macron még a második fordulóban sem tudott meggyőzően szerepelni. Míg 2002-ben Chirac a szavazatok bőven több mint 80 százalékát szerezte meg idősebb Le Pennel szemben, addig Macron csak 66 százalékkal nyert Marine ellen. Ez még a leadott voksok kétharmadát sem éri el, miközben a francia választópolgárok igen tekintélyes része Le Pennel szemben az ördögre is örömmel szavazna. És ehhez  már csak lábjegyzet, hogy legutóbb majdnem 50 éve volt kisebb a részvétel az elnökválasztás második fordulójában, mint az elsőben.
Szóval a valóság az, hogy Macron népszerűségvesztése egy relatív körülmény, hiszen eleve nem volt miből olyan nagyon veszítenie.

Történelmi véletlenek segítették Macront hozzá a végső elnöki győzelemhez.

Ám a legfontosabb mégis az, hogy a sárgamellényesek közül sokan emlegetik, hogy ők valójában a hatodik köztársaságot szeretnék elhozni, és számukra Macron egyenlő XVI. Lajossal.

Nyilván nem akarják lefejezni, de egy olyan közösséggel, amelyik büszkén vállal bármiben is párhuzamot a jakobinusokkal, egy jobboldalinak az égvilágon semmi dolga sincs a csöndes megvetésen kívül.

Az, hogy recseg-ropog az 1968-as szabályrendszerre felhúzott Európa, üdvös fejlemény. De ez Magyarországon például folyamatos társadalmi felhatalmazással jár együtt, ahol a kormányzó erő maga akarja deklaráltan ezt a világot, keretrendszert lebontani. Utcai rombolással és csőcselékkel viszont sehova nem vezet az út.

Összesen 129 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
belpestilibsi
2018. december 07. 14:17
trombitás, te fasz!
Vakfolt
2018. december 07. 08:26
Ezek a csávók pont olyanok, mint a 2006-os zavargások alakjai, rengeteg hazafi van köztük, akinek teli a pöcse de nem képviseli senki, vagy azt gondolja, hogy nem. A mieink kikötöttek a jobbiknál, hogy lassan rájöjjenek, hogy átverték őket. Velük nem tudom mi lesz, de ha nem harcolják ki, hogy a bevándorlókat basszák ki, akkor menthetetlenül eltűnnek a semmiben. A jövő megmutatja, hogy ez a hattyúdaluk volt-e.
Fiat
2018. december 07. 07:15
Nem szabad összehasonltani a magyar és a francia helyzetet. 1. Magyarországon (és a többi volt kommunista országban) jelenleg a nemzet újjáépítése zajlik (nyilván sokak által vitatható formában, de ez egy másik kérdés), Franciaországban viszont nemzetrombolás folyik, amely előrehaladott állapotban van. 2. Magyarország pénzügyileg szuverén, saját devizával rendelkezik, Franciaország ebből a szempontból már rég elveszítette, feladta saját pénzügyi szuverenitását. nincs saját devizája, nem dönthet az euró le vagy felértékeléséről, stb. Az ebből fakadó gazdasági, pénzügyi és politikai problémákkal a magyar elemzők és politikusok egyáltalán nem foglalkoznak, pedig kellene, mert elrettentő példaként kellene szolgálnia egy későbbi, esetleges eurózónához való csatlakozáshoz. Franciaországban viszont az euró okozta probléma téma, de nem tud bekerülni a közbeszédbe, mert a mainstream nem engedi. Aki az eurózónából való kilépésről beszél azt kiközösítik, a népet pedig katasztrófával ijesztgetik, ha ez bekövetkezne. 3. A jelenlegi belpolitikai feszültségek nagy része tehát, számos elemző szerint, az euróból és az uniós szabályozásból fakad. Mivel a kormány nem tud hozzányúlni a deviza értékéhez, kénytelen csökkenteni a fizetéseket, a nyugdjíjakat és általában visszametszeni a szociális vívmányokat. Szintén elemzések szerint az euró a leggazdagabbakat még gazdagabbá, a szegényeket még szegényebbé teszi, a dolgozó középosztályt pedig fokozatosan préseli. 4. A sárgamellényes mozgalomnak alapvetően két mozgatórugója van, az üzemanyagadó csak utolsó csepp volt a pohárban. Az első az igazságtalanság érzése. A leggazdagabbak által használt és elképesztően sokat fogyasztó repülők és jachtok üzemanyagát nem terheli semmilyen adó. A második a kulturális identitás elvesztésétől való félelem. Az uniós szabályokkal valójában az egyes országok amerikanizálódnak, egyfajta vadkapitalizmus alakul ki, a leggazdagabbak arrogáns módon kezelik az embereket, stb. Ezt a történelmileg egalitárius francia társadalom (amit nem a forradalom idézett elő) nem hajlandó elfogadni. Számukra Macron államfő idegen, angolszász értékeket vall és akar behozni, magatartása pedig az angolszász dúsgazdagok arroganciáját idézi. Ez vele az emberek problémája. Kulturálisan nem passzol, és főleg képtelen megszólalni az átlagember nyelvén. 5. Magyar szempontból a jelenlegi francia események üzenete a következő: a. Az eurózónához való csatlakozás öngyilkosság. b. Az Európai Unió kapcsolatrendszerének az elmélyítése, a föderáció erőltetése, a szuverenitás feladása öngyilkosság és lázadáshoz vezet. c. Nem lehet a nép ellenében kormányozni.
írmag
2018. december 06. 22:03
Óriási a kérdésed! Az éretlenek (világoszöldek) az anarchizmus és Lev Davidovich Trockij (Leon Trotsky), ha úgy tetszik David Ionovics Bronstein nyomdokain kimondottan a káoszt keresik. Nincs másik ember, csak elvtárs, csak Rui Tavares. Magyar a maga külön nyelvével csak ellenség lehet.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!