Trump és a szocializmus között

„Fontos tendenciának tűnik, hogy Trump és a demokraták »között« elfogyott a levegő. Több olyan republikánus jelöltet nem választottak meg, aki az elnök kritikusaként pozicionálta magát. Úgy tűnik, az elnöktől távolságot tartó republikánus jelöltek sokkal nehezebben tudnak – az eddigi és a mostani tapasztalatok alapján – elegendő szavazatot szerezni, így a félidős választások végképp bebizonyították azt a már emlegetett feltevést, hogy nem a Republikánus Pártnak van Trumpja, hanem Trumpnak van Republikánus Pártja.

A Demokrata Párt jövőjének szempontjából még két fontos esetet érdemes kiemelni: elsőként ott van Florida, ahol a demokrata kormányzójelöltet, Andrew Gillumot a választás egyik nagy vesztesének tartják. A Demokrata Párt emblematikus alakja lehetett volna, hiszen fiatal, fekete és nagyon progresszív. Esélyesként indult neki a párharcnak, mégis alulmaradt. Akire viszont érdemes lehet odafigyelni, az Beto O’Rourke eddigi texasi demokrata képviselő, aki Ted Cruz republikánus szenátor ellen szállt harcba az állam felsőházi helyéért. Bár elvesztette a párharcot, sikerült nagyon szoros eredményt hoznia Texasban, ahol Cruz 2012-ben még simán, tizenöt százalékos előnnyel nyert. Ha a demokrata pártot nem ragadja el teljesen a szélsőbaloldali láz, akkor könnyen lehet, hogy hamarosan O’Rourke-kal elnökjelöltként találkozunk, akár már a 2020-as választáson.

Látható, hogy a következő hónapok Trumpnak kellemetlenek lesznek, de jól jöhet ki belőlük, a Demokrata Párt azonban ebben az időszakban valószínűleg végleg eldönti, elindul-e a demokratikus szocializmus és a szélsőbaloldaliság útján, ahonnan nincs visszatérés.”