Bedő Imre: Neveljék másként a fiúkat a tanárok!

mondjuk már végre ki nyíltan: az oktatás katasztrófája, hogy nincs férfi tanár ... tegyük hozzá, hogy a nők teljesen alkalmatlanok a nevelésre, de pl. orvosnak sem jók, szemernyi logikájuk sincs, nem véletlen, hogy feltalálók, kutatók, Nobel díjasok, sőt zeneszerzők mind férfiak ...

Látható a mai nyugati világ férfiaiban az a bizonyos elnőiesített jelleg. Sokan, nagyon sokan közülük nem egyenes gerincű, sunyi, megbízhatatlan. Végig nők voltak a tanáraik. Egy férfinak meg kell tanulnia férfiasan harcolnia a társadalomban. Erre nők nem képesek őt megtanítani. Igen, a férfi tanítók, tanárok, hogy úgy mondjam komorabbak, nem olyan csicsásak, talányosak, mint a tanárnők, tanítónők. Amilyen a tanító/tanár, olyan lesz a tanuló. A mai világ nem büszkélkedhet egyenes, józanul gondolkodó, nem tekervényes utakon a célt elérni akaró férfiakkal. A férfiakat kis koruk óta a kényelemre nevelik a női pedagógusok, selymes-bársonyos és nem ritkán elveiket tévtanokkal alátámasztják. Érvelnek bizonyos "tudományos" képzeleteikkel és addig-addig, hogy bájosságukkal el is érik, hogy ami valójában nem is tudomány, azt a férfiak is tudománynak fogadják el. Ilyen volt amikor úgy képzelték el első osztályban bevezetni a matematikai ismereteket, hogy a halmazelméletet KELL alkalmazni. Az eredmény csúfos bukás volt. Például tudnia kellett a kis elsősnek, hogy halmazok uniója, halmazok differenciája, halmazok Descartes-féle szorzata stb. Egyszerűen abszurd volt az egész. Aztán, amikor teljes lett a zűrzavar, akkor durcásan azt nyilatkozták, hogy vegyük elő a babot, kukoricát, mechanizáljuk a szorzótáblát, csak tanuljanak meg a gyerekek számolni.

Így nem jó, úgy nem jó, amúgy nem jó... na de mégis hogy kéne? Ha annyi az ötlete, hogy több férfi pedagógus kéne, az jó, de önmagában azért nem hoz el valamiféle megváltást. Egy fiúgyerek piszkosul megsértődhet egy férfira, ha az keményebben szól hozzá. Egy sztori: kisfiú felvesz egy lehullott barackot a földről, egy rokona kertjében. A rokon férfi (egyébként pedagógus, kántortanító), rászól, hogy "teszed vissza azonnal!" - a gyerek ezen annyira kiakad, hogy egész életében sem bírja megemészteni, és még öreg korában is emlegeti, hogy arról fantáziált, egy kamionnyi barackot zuttyant a kántortanító háza elé. Azt sajnálta, hogy már meghalt, és nem tudta kifejezni a bosszúját a gyerekkori sérelméért. Tehát ez kifejezetten egy férfi pedagógus elleni bosszúvágy és sértődés volt. Ugyanőt a latintanár "isten ökrének" becézte, rá nem volt ennyire dühös, de hogy férfi tanárok nem motiválták jobban, az biztos. Más esetekben is megfigyelhető kőkemény ellenállás egy felnőtt férfi utasítása felé. Kiröhögés, gúny stb. Irodalmi példák: "Dacból se fogtam föl soha értelmét az anyai szónak. Majd árva lettem, mostoha s kiröhögtem az oktatómat." http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/jozsefa/talan.htm "Ki is mutattam iránta Jószivűségemet, Vittem neki ajándékot, Mikor csak lehetett. Lelopkodtam sonkát, kolbászt Saját kéményébül, Ez volt ajándékom, s ő még Meg is hítt vendégül." http://vers-versek.hu/petofi-sandor/a-jo-tanito/ Aranysárkány, a matektanárt megverő bukott diákok. "nehezen tudott alkalmazkodni az iskola rendjéhez, és sűrűn mondott ellent a szokásoknak; gyakran óráira sem ment be. Ahogy az iskola évkönyvébe beírt (Ovidiustól származó) mottója mondja: „Video meliora proboque, deteriora sequor” – azaz: „Látom és helyeslem a jobbat, de a rosszabbat követem”. 1793-ban elszökött Sopronból és beállt a katonaságba, de itt sem bírta sokáig: kevesebb mint egy év után ismét elszökött." https://hu.wikipedia.org/wiki/Berzsenyi_D%C3%A1niel Természetesen mindezen fentebb felsorolt esetekben az apával való kapcsolat is problémás, lázadó. Az pedig sokkal hamarabb kialakul, mintsem a gyerek akár iskolába, akár óvodába kerülne. Mire a férfi tanár fiúgyerekek közé kerül, addigra jelentős részük már kőkeményen lázad a férfi tekintély ellen. Ez természetesen nagyon rossz, és a helyzeten nem javít, ha csak nők nevelik őket, mert akkor a lázadásuk csak kevésbé nyilvánvaló, de attól még nagyon is brutálisan létező, valós agresszió. A lázadást nyilvánvalóan sajnos az anya magatartásából veszik le, aki előtt nincs tekintélye a férfinak. A tekintélyt teljesítménnyel lehetne kivívni, csak hát az nagyon nehéz. És az is előfordulhat, hogy volna elég markáns teljesítmény, és lehetne tekintélye, de a nő fütyül rá (Karinthy-Böhm Aranka). Az Iskola a határontól kezdve egy rakás sztoriból az látszik, hogy sem a fiúiskola, sem a férfitanár nincs különösebben jó hatással a fiúgyerekekre. Otthon kellene megtanulni tisztelni és szeretni az apát, de sajnos ez elég ritkán jön össze. Ha egy fiúgyerek elfogadja az apját és ragaszkodik hozzá, az biztosan pozitívan áll a férfi tanárokhoz is, elfogadja a férfi tekintélyt maga fölött.

Szegregált és nem koedukált iskolákat! Legyen fiúiskola külön és legyen leányiskola külön. A fiúiskolában férfiak tanítsanak, főleg a felsőbb tagozatokon. Nem véletlenül volt ez így a régi világban. A mai konstelláció arra készteti a fiúkat, hogy felkészüljen ek az aglegényi életformára. A nők nekik majd csak "arra" kell, egyébként leginkább egyedül szeretnének élni. Ez a tendencia megfigyelhető manapság. Meg is nősül a mai fiatalember, de nagy többsége hamarosan elválik v agy elválik tőle a felesége. Nincs nagy igény a fiatalok között a tartós házasságra. Valójában a nők veszik férjül a férfiakat és nem fordítva. Aztán a szelídebb férfiai el is vannak, megalázásokat eltűrve egészen holtukig egy nő mellett. Ha harciasabb és nem tűri a megaláztatást a felesége és az ellene nevelt gyermekei részéről, akkor elválik és inkább él egyedül vagy megint keres magának egy újabb nőt, aki majd elveszi őt férjül. Végül is a kör bezárul. Olyan sok boldogtalan ember van manapság, de álarcot viselnek. Ezen még a pénz sem segít. Vajon milyen lesz holnap?