Megoldjuk, apa!

2018. szeptember 18. 11:15

Elment egy újságíró, Máté T. Gyula. Fiatalon, alig 44 évesen. A világnak egy újságíró volt. Nekem a fiam volt.

2018. szeptember 18. 11:15
Thürmer Gyula
munkaspart.hu

„Bocsássanak meg, hogy e héten nem világrengető eseményekről írok. De most, ebben a pillanatban számomra nincs és nem is lehet fontosabb.

Az internet már világgá repítette a hírt. Vasárnap örökre elment egy újságíró, Máté T. Gyula. Fiatalon, alig 44 évesen. A világnak egy újságíró volt. Nekem a fiam volt.

Mindenki másként éli meg gyászát. Van, aki kikiabálja magából, üvöltve a fájdalomtól. Van, aki kisírja az elkeseredettséget, bízva, hogy a könnyek visszahozhatják azt, akit elvesztettünk.

Van, aki kiírja magából. Akadozva, fájdalommal, könnyekkel. Nézzék el nekem, hogy én most ezt teszem.

A fiam volt, de sokkal több annál, harcostársam, elvtársam a szó legnemesebb és legszebb értelmében. Milliószor mondtam el büszkén: boldog apa vagyok. Megadatott, hogy a fiam úgy gondolkodik, úgy beszél, úgy érvel, úgy szavaz, ahogyan én is tenném. Más szülők csalódnak felnövő gyermekeikben. Én ügyünk, küldetésünk folytatását láttam benne. Kívánhat egy apa többet ennél?

Egy másik világban született, és szívesen maradt volna ott. Rajongással szerette apámat. Talán ő jelentette számára a szocializmus tisztességét. Imádta moszkvai nagyapját, aki egy volt a sok millió szovjet katona közül, akik szabadságot hoztak Európa népeinek. Gyula nem tudott könnyek nélkül beszélni a háborúról, és nem volt kétséges számára, hogy kik a jók és kik a rosszak.

Elolvasott mindent anyai dédapjáról, a Monarchia századosáról, aki a százezer magyar internacionalista egyikeként 1917-ben a forradalom, a munkások és parasztok oldalára állt.

Nem lehetett katona, nem lehetett politikus. Újságíró volt. Nem azzá lett, született újságírónak. Tudott bánni a magyar nyelvvel, érezte a szavak ízét. Képes volt meghökkenteni, szórakoztatni, elgondolkodtatni.

Ismerte a szó erejét, tudta, hogy írni felelősség. Írni csak jól szabad, vagy sehogy. Tudta, hogy az emberek biztonságra vágynak, hitet, és mosolyt akarnak. És szavaival ezt adta nekik.

Nem volt humorista, de képes volt nevettetni olyankor, amikor sírni lenne kedvünk. Imádta Svejket, sőt maga is Svejkként figurázta ki a mai világ szereplőit. Utálta a képmutatást, a törtetést, a megalkuvást. Lenézte a megélhetési politikusokat. Kipellengérezte az ostobákat, az önmutogatókat, a semmirekellőket.

A jobboldali sajtóban írt. Tudott a jobboldalnak írni, anélkül hogy feladta volna baloldali hitét. Hazafi volt, nemzeti elkötelezettsége nem kormányoknak szólt, hanem az embereknek, a népnek. Az emberek hittek neki, mert érezték: őszinte, nem szerepet játszik, nem bértollnok, nem a fizetéséért dolgozik meg, hanem meggyőződésből ír. Azok közé tartozott, aki a mai becstelen világban is tudtak becsülettel élni.

Olyan világról álmodott, mint mi. Egy világról, ahol nem a pénz az érték, hanem az ember. S nem csak álmodott, tett is érte. Segítette a Munkáspártot, ahol csak lehetett. Tudta, hogy a Munkáspártnak küldetése van a világban, fontos küldetése, és ezt igyekezett megértetni másokkal is, lefordítani szavainkat a polgári világ nyelvére.

Pár hete még együtt terveztük észak-koreai utamat. Segítette, hogy sikeres legyen az út a pártnak is, az országnak is. Jó, váltunk el, majd beszélünk, ha hazajöttem.

Most kék szemével a képernyőről mosolyog rám: megoldjuk, apa, ne sírj, ne csüggedj, folytasd!

Thürmer Gyula”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 183 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Flagellator1974
2018. szeptember 20. 06:44
Részvétem, nyugodjon békében.
Gonda László
2018. szeptember 19. 01:19
Máté T. Gyula: "Az élet olyan, mint a zongora. Nehéz. Viszont állítólag viszonylag jó a hangzása. Ez egy nagy igazság, akkor is, ha mérsékelt is az értelme. Habár, jobban belegondolva? Ebben a világban Rejtő Jenő és Jaroslav Hasek már szinte mindent megírt, amit az életről tudni érdemes. Volt még persze pártucat klasszikus is, de ki olvas a napi első kávé mellé Spinozát vagy Nietzsche-t? Valljuk meg, egy kedélyes Dosztojevszkij-búsongó se mindig vidít, habár rendszerint vastag a kötése, és így könnyen támasztható bármihez. Ez tud hasznos is lenni, mert így az embernek komoly esélye van rá, hogy a könyv nem dől rá, és így nem eszi le magát. Kérem, ne várjanak tőlem nagy igazságokat, voltak, vannak és lesznek, akik jobban és látványosabban „szakértenek”. Politikát, életet, bármit. Én is ilyesmikről fogok írni, talán kicsit másképpen. Ha ráérnek, és elolvassák ezeket a sorokat, érezzék jobban magukat. Jó napot, jó mulatást!" Köszönjük a derűs és értékes gondolataidat, Isten nyugosztaljon békben! Thürmer úr, fogadja apai együtt érző részvétemet!
öszödibeszéd
2018. szeptember 18. 19:23
Együttérzésem.
kombinátor
2018. szeptember 18. 19:05
nem szerettük a kommunistákat és utáljuk a liberálisokat, de ... a két ideológia és a hívek között is ég és föld a különbség ... nyugodtan mondhatom, hogy a komcsik sokkal korrektebb ellenfelek, mint a gyalázatos, kétszínű patkány liberálisok ... béke hamvaira
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!