Egy pillanatra észhez tért az Európai Néppárt, nekiment a közös uniós hitelfelvételnek
Aki fenntarthatóságról beszél, beszéljen az adósság fenntarthatóságáról is.
A magyar kormány ellenségei végtelenül ostobák, ha azt hiszik, hogy a jogot megerőszakolva, saját sikertelenségüket ellensúlyozva tényleg ártani tudtak Orbán Viktornak.
„Ne higgyük el Sargentini és barátai hazugságait: ez nem az ő híres elveikről, a jogállamiságért való eltartott kisujjas aggodalmaikról szól. Odacsaptak, mert a magyar modellt, a magyar bevándorláspolitikát és új, formálódó európai szövetségünket akarják megállítani. Elegük van abból, hogy a választóik számon kérik őket: ha Magyarország meg tudja védeni a határát, akkor mi miért nem? Szégyen, ami az Európai Parlamentben a héten történt. Szégyen, hogy az Európai Néppárt frakcióvezetője aktívan támogatja Magyarország elítélését, és a legnagyobb aggodalma a Soros-féle NGO-k és a CEU sorsa. Ezek ma a kereszténydemokrata prioritások, amikor az európaiak helyét idegen tömegek akarják átvenni, amikor a keresztény Európa országai meghajolnak az iszlamizáció előtt? Manfred Webernek jobban fáj a CEU, mint Köln vagy Chemnitz? Óriási bajban vagyunk, ha Európa legnagyobb pártcsaládja akar ennek a meghátrálásnak, ennek az etno- és kultúrmazochista politikának az élére állni.
A magyar kormány ellenségei végtelenül ostobák, ha azt hiszik, hogy a jogot megerőszakolva, saját sikertelenségüket ellensúlyozva tényleg ártani tudtak Orbán Viktornak. Leginkább maguknak ártottak. A történelmet próbálják megállítani, azt hiszik, elodázhatják saját hanyatlásukat, és ezért Európa biztonságát sem sajnálják feláldozni. Ha nincs elég szavazójuk, hát importálnak maguknak, mert nem rövidlátók, hanem egyenesen vakok.
Eljött az ideje a reconquistának, az európai politika visszafoglalásának, hamarosan pedig eljön az ideje egész Európa visszafoglalásának is. Strasbourgban és Brüsszelben is érzik, új szelek fújnak, új szövetség alakul Európa védelmére, e mögött a szövetség mögött pedig erő és népakarat áll, nem kifacsart uniós paragrafusok. A 2019-es európai parlamenti választás alkalmat teremt majd arra, hogy az európai emberek ítéletet mondjanak az elmúlt öt évről. A migránsválság előtt megválasztott uniós testületek ma már nem képviselik az emberek véleményét, és kudarcot vallottak egy olyan kihívás kezelésében, amely generációkra meghatározza mindannyiunk jövőjét. Azoknak, akik ezen a héten még ünnepeltek, a napjaik – politikailag legalábbis – meg vannak számlálva. Most meg kellett mutatniuk, melyik oldalon állnak. Erre mind az új európai szövetség megalapítói, mind pedig a választópolgárok emlékezni fognak jövő májusban.”