A medve nem játék, de…

2018. augusztus 19. 09:46

És akkor megérkezik a várva várt anyamedve a három kis boccsal.

2018. augusztus 19. 09:46
Antal-Ferencz Ildikó
Képmás

„És akkor – az izgatott vadőr és az ötéves kislányom egyszerre kiáltanak fel, szerencsére mindketten halkan – megérkezik a várva várt anyamedve a három kis boccsal.

A kezek és a telefonok az eddigieknél is vadabbul „dolgoznak”. Szerencsére Zsolt észnél van, és bár ő is egyszerre nyúl a látcsőért és a fényképezőgépért, folyamatosan figyelmeztet, hogy továbbra is nagyon csendben és óvatosan beszéljünk, mozogjunk, fényképezzünk.

Az én telefonom épp lemerül, így örömmel adom át férjemnek a fotózás lehetőségét, és végre szabadon nézem a medveanyát és a három bocsot. Azonnal erős, ösztönös rokonszenvet érzek irántuk. A kicsik pont olyanok, mint a gyermekeim mesekönyvében: kerek fülek, vidám pofák, bolondos, fűszálak után kapkodó mancsok. Az élelem őket nem annyira érdekli, figyelmüket jobban lekötik a fűszálak és a tisztáson átrepülő galambok. Egymással birkóznak, fel-felmásznak farönkre, kőre. Az idegen medvékhez ők sem közelítenek.

Az anyamedve pont olyan, mint én a gyermekeim születése után fél évvel: jóval soványabb és nyúzottabb, mint a másik két, ugyancsak nőstény medve.

Bár láthatóan elég éhes, minden egyes kukoricaszem felnyalása után feszülten körbenéz, feltérképezi őket és az egész tisztást. Figyeli a többi medvét és minden más neszt. Körülbelül másodpercenként.

Együttérzően mosolygok, ahogy a vadőr hangosan sajnálni kezdi Lóherét, hogy milyen sovány, de majdnem felnevetek, amikor nagyon komoly arccal magyarázni kezdi: gondoljunk bele, milyen feszültséggel telik ennek az anyamedvének élete, szegény alig tud nyugodtan enni, állandóan a kicsiket és az erdőt kell figyelnie még itt is, ahol egyébként láthatóan biztonságban érzi magát, különben nem hozta volna ide a bocsait. Csak annyit tudok kinyögni: nekem nem kell belegondolni, én pontosan tudom, milyen érzés ez.

Elképedt arcáról leolvasom: eddig eszébe sem jutott, hogy ez az anyai ösztön a nőknél is pontosan így működik. Aztán leesik a tantusz, és elmosolyodik. Neki még nincs gyermeke, gondolom.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 26 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
bunko_jobbos
2018. augusztus 21. 14:55
"kerek fülek, vidám pofák, bolondos, fűszálak után kapkodó mancsok." Ez ugyanaz az elmebetegség, mint mikor a az aranyos kis migránsokat segíti a sok hülye. Mikor meg felnő, akkor meg megneveli a nénit,m mivel nincs rajta burka. Hitler, Sztálin stb. kis korában nem volt édi, kis aranyos baba? De az volt, bazdmeg. és ebből mi következik, hogy aranyos a fülecskéje a bocsnak??? Hogy hagyjuk, hogy megegyen?? Van egy tulajdonság, ami nagyjából jól jellemzi az emberi fajt. Ez befolyásolja, hogy fel tudja-e mérni a tettei következményét. Úgy hívják, hogy IQ. Kimutatták, hogy a börtönökben ez jóval alacsonyabb. mert nem fogja fel a kis agyával, hogy ha csinál valamit , akkor annak KÖVETKEZMÉNYEI vannak. Csak az aranyos fülecskét látja.
Valodi
2018. augusztus 20. 14:47
Láttam egy USA dokumentumfilmet egy garázdálkodó feketemedvéről. A lakóház kertjében ketrecbe csalták, elvitték egy kies vadonba, ott szabadon engedték. Miközben elindult az erdőbe, vagy 30 méteren 15 puska össze-vissza lövöldözte sóval, borssal, paprikával... Nemigen szeretne újra emberek közékerülni!
még fokozza
2018. augusztus 20. 10:44
Van amelyik játék. https://www.youtube.com/watch?v=2vZfTEDjXVg
alex.leopardi
2018. augusztus 19. 20:54
ez medvebocs kedves barátom,ráadásul kissé domesztikált is,a filmet felvevő oroszokról is lenne egy cifra véleményem
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!