Így lépnek fel a csicsás házak ellen a románok Erdélyben

Erzsébetváros nem pusztán Budapest egyik belvárosi kerülete. Ugyanez a neve ugyanis egy erdélyi városkának, Medgyes és Segesvár között, a Nagy-Küküllő jobb partján. Erzsébetváros egykor Felső-Fehér, az 1881-es megyerendezés után Kis-Küküllő vármegyéhez tartozott, a Szászföld vagy Királyföld területei közé ékelődve.

 A települést 1733-ig Ebesfalvaként ismerték, ekkor azonban az Árpádházi Szent Erzsébet nevét viselő plébániatemplom után Erzsébetvárosra keresztelték át.

 A 17. század végétől a város jelentős örmény központ volt Szamosújvár mellett, az örmények azonban a 19. század közepére nagyjából elhagyták a települést, házaikat szászok vásárolták meg. Ma több mint hétezer fős lakosú, román többségű városkában 550 magyar él. A város mai belterülete nem sokkal nagyobb a száz évvel ezelőttinél. 

A városka két legnevezetesebb épülete a főtéri örmény katolikus templom, illetve a mellette található, 1552-ben felépült Apafi-várkastély, amelyben ma örmény történeti kiállítás van. Kívülről nézve mindkettő lehangoló állapotban van. 

Ezek mellett pedig olyan ínyencségekbe futhatunk, mint a román hatóságok által kihelyezett népnevelő táblák, amelyek bemutatják, hogyan illik felújítani régi paraszt- vagy szász házunkat.

Úgy látszik, a környék háztulajdonosai hajlamosak figyelmen kívül hagyni a műemlékvédelmi és az esztétikai történelmi szempontokat, mert mintha a hatósági figyelmeztetés a giccs ellen küzdene.

Kérdés, milyen hatékonysággal. 

Fotók: Szilvay Gergely