Egyre nagyobb a baj, egyre hazugabb a magyarázat

„És néhány hete ismét átéltem Párizsban: bár a fél ország sztrájkol (repülőtér, vonatok, metró vagy éppen a Comédie-Française, azaz az ottani Nemzeti Színház), a politikai korrekt beszéd hazugságához ragaszkodó egyes francia emberek szociális megmozdulásnak hívják, ha a még több fizetésért cirkuszoló pilóta nem hajlandó elindítani a repülőgépet és inkább négy órán át várakoztatja az utasokat.

Apropó, Comédie-Française. A tavasz ébredése című Wedekind-drámát akartam megnézni, látványos, expresszinoista előadás. A színház bejáratánál a nézőtéri felügyelő várta az embereket az előadás előtt fél órával. Láttam, hogy valami nem stimmel, megkérdeztem: lesz előadás? Azt mondta: igen, de ezúttal szövegközpontú előadás lesz. Rosszat sejtettem, de még udvarias voltam. Annyit kérdeztem: ezt hogy érti? Így folytatta: a mai előadáson a nézők elsősorban a szövegre koncentrálhatnak majd. Már kevésbé voltam udvarias, mert végleg megértettem, hogy nem lesz normális előadás, ezért így folytattam: úgy érti, jól fognak artikulálni a színészek? Öööö, nem, válaszolta. Szociális megmozdulást tartanak a díszletmunkások, mondta, ezért nem lesz semmilyen díszlet (így persze világítani sem lehet). Vagyis, a színészek egy széken fognak ülni és elmondják a szerepüket.

Sorra váltotta vissza mindenki a jegyét. Feltehetően egyetlenegy nézővel sem tudott többet ott tartani a szövegközpontú előadás kifejezésével, mintha azt mondta volna: sztrájk van és így csak felolvasószínház lesz. A hazugság már nem hat, de még ott van a korrekt beszéd. Korrekt. Voltaképpen milyen ironikus ez a kifejezés. Korrekt.”