Kétharmados parlament, kettészakadt társadalom

„A továbbiakban inkább a jövő kilátásain töprengenék. Sok jóra ne számítsunk a Fidesztől: az újabb kétharmaddal gátlások nélkül élni fog, botorság valamiféle józan önkorlátozásra számítani. Folytatódik az egy központú hatalom fékeinek, ellensúlyainak gyengítése, kiiktatása. Célkeresztben a független bíróságok, a nem a kormány által irányított sajtó, az önkormányzatiság maradványai és a hatalommal szemben kritikus civil szféra. Miután továbbra is hiányzik a végrehajtó hatalom leghatásosabb féke és ellensúlya, az erős parlamenti ellenzék, ezen törekvéseknek az Országgyűlésben nem lehet gáncsot vetni. Ellenben most már valóban nagy csaták várhatók a kormány és az EU között, végre igazi tétekkel is. A tagsággal vállalt kötelezettségek betartatását a jelek szerint az eddigieknél komolyabban fogja venni Brüsszel, s az új uniós költségvetési ciklus tervezésekor, az Európai Unió reformterveiről folytatott vitákban bizony van veszítenivalója az országnak. Folytatódik tehát a miniszterelnök által emlegetett pávatánc, bizonyos pontokon pedig elkerülhetetlen lesz a kormány számára a visszavonulás.

De hiú reményt táplálnak azok az ellenzékiek, akik abban bíznak, hogy Brüsszel, Washington vagy bárki más kívülről elvégzi azt a munkát, amire ők eddig képtelennek bizonyultak. A magyar kormányt nem buktathatja meg a külföld, és lássuk be, ez nem is lenne kívánatos.

Orbán Viktor rendszerét, rezsimjét kritikusai sokféle jelzővel illetik. Ő maga illiberális demokráciaként definiálta. Mások autokráciát, korlátozott (másként: irányított) demokráciát, vezérelvű demokráciát (Körösényi András), egyesek már diktatúrát emlegetnek. Utóbbi meghatározás bizonyosan túlzó, ráadásul a balliberálisok rég elkoptatták ezt is, mint a fasiszta veszélyt. Az is biztos azonban, hogy az orbáni hatalomgyakorlásnak számos olyan eleme van, ami nem illeszthető a demokratikus, jogállami keretek közé. Az előttünk álló négy évben is ott lesz a Fidesz eszköztárában a nyílt egzisztenciális fenyegetés, életpályák fognak politikai döntéssel kettétörni, jóravaló embereket állítanak lehetetlen választás elé: karrier, vagy tisztesség? Ez szörnyű, az élni és élni hagyni gyakorlatának meghaladása, de azért túlzás itt is az ötvenes éveket emlegetni. S azt sem mondhatjuk, hogy a társadalomnak nincsenek eszközei a kíméletlen hatalom nyomulásával szemben. Erővel azonban csak erőt lehet szembeszegezni. A társadalom kormányellenes felének meg kell szerveznie magát, szolidárisnak kell lennie a hatalom által aktuálisan fenyegetettek iránt, amit számos módon kifejezhet, nem csupán tüntetésekkel. Nincs hova hátrálni: nem elfordulni kell a közélettől, hanem éppen odafordulni, bármennyi kellemetlenséggel is fenyeget ez a magatartás. Fontos tudni, hogy a Fidesz szavazótáborának megbontása nélkül 2022-ben sincs kormányváltás.”