A nyomulásról

2018. február 13. 16:03

Az országot a meritokratikus szemlélet húzhatja ki a jelen bajaiból.

2018. február 13. 16:03
Molnár Attila Károly
Molnár Attila Károly
Mozgástér

„Az 1990 után sokat hallottuk, hogy csak egy elit van, és az akkor kiváltságokat szerzettek valóban gondosan ügyeltek, hogy a kiváltságaikat a családi, baráti és elvtársi körön belül tartsák. Igyekeztek kivonni magukat a versenyből, viszont szívesen voltak döntőbírók. Ennek megfelelően lett a liberális vagy balliberális utálatos a 2006 utáni évek egyre görcsösebb pozícióvédelme során. 2010 után az egykori önjelölt elit visszaszorult egy-két művészeti és tudományos intézménybe, egyetemi karra vagy tanszékre, amik kapuit olyan gondosan őrizték, hogy ma már senki sem nyitja rájuk az ajtót. A mai magyarországi balliberális gondolkodás tartalmáról mást nem is nagyon tudunk elmondani, mint hogy az egykori kiváltságait igyekszik őrizni.

2010 után megjelentek a privilégiumvadászok a győztes oldalon is. Hogy ebben a tülekedésben melyik a rosszabb, a bárhová csapódó karrierista vagy az ideologue, nehéz megmondani. De a jobboldalon is megjelent a privilégiumvadászat: sine cura állások mihaszna barátoknak, barátnőknek, ütődött rokonoknak, szolgálati lakás, autó vagy úszó medence, és így tovább. A dolog természetéből fakadóan mindig lesznek, akik nem eleget kapnak a saját megítélésük szerint, ami természetesen igazságtalan.

Volt és van igény a mai jobboldalon is az ideológiai vagy személyes alapú kiváltságszerzésre. Azonban kevés dolog árthat annyira a jobboldalnak, mint az osztályönzés valamilyen érvényesülése. Mivel a rendszerváltásba a jobboldal kiváltságok nélkül került bele, nem volt egy privilegizált csoport, akinek védelme érdekében kellett volna működnie, kezdettől nyitott volt és ezt meg is kellene őriznie. Ha szellemi gettó vagy uralkodó kaszt építésébe kezd, nagyon gyorsan megutálják, mint az egykori balliberális privilégiumőrzőket. Másrészt, az országot a meritokratikus szemlélet húzhatja ki a jelen bajaiból, ami társadalmi nyitottságot feltételez, a nem-hálózati mentalitást. Harmadrészt, a jobboldal népszerűsége most csutkáig van tekerve. Mikor, ha nem ilyen helyzetben a kötelessége a nemzetépítés minden jószándékú emberrel?”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 10 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Reggedieh
2018. február 14. 07:00
A cikk nem rossz, de szellemileg nem különösen gazdag vagy alapos. Nem mellékes, hogy a „meritokrácia” kifejezés egy szörnyszülött, nem is szabadna, hogy létezzék (latin-görög összetétel, helyesen talán axiokrácia volna (s kíváncsian várom, ez a módosított kifejezés mikor bukkan fel mások írásában, kb. mint a „valóság” vagy az „új reformkor”). A helyzet azonban nehéz: ahhoz, hogy érdemről beszéljünk, meg kellene legyen az érdem kidolgozott fogalma. Nem beszélve arról, hogy az érdem mindig vitatott, tehát a különféle érdemfelfogásokat is érdemben kellene vizsgálni, mivel a sine cura törekvésekre való hivatkozás még nem érdemvizsgálat. Egyébként pedig van egy súlyos, mondhatom: exisztenciális probléma, amihez hasonló mindannyiunkat jellemez, de a szerzőt szokásosnál drámaibban: érdemelvről beszél, de maga a lopáselv, a kleptokrácia bizonyítéka. Erről kellene egyszer komolyan beszélni, nehogy túl késő legyen. Mert egyébként rendes srác a Molnár, csak kicsit túltolta.
Onurisz
2018. február 14. 06:19
Ráolvasás ez is, de legalább igaz.
Bell & Sebastian
2018. február 13. 22:07
A meritokrácia fogalma nagyjából a társadalmi mobilitáshoz köthető azért, mert elvileg kiküszöböli a társadalmi helyzetből fakadó hátrányt, ezért pozitív kicsengésű. Magyarán, mindegy, ki hová születik, az iskolázottság nem pénz kérdése, a személyes ambíciók vagy szorgalom a döntő. Megint másképpen fogalmazva: az állam a köz állapotával és iskolával képes ellent tartani a családnak, ha kell. Igen ám, de mi van akkor, ha a család a "normális", ezek meg nem? Az irány inkább az, hogy dinasztiák serkennek a trágyadombon a már meglévők / öröklöttek mellé, a rablott zsákmány védelmében. Nincsen helye figyelmeztetésnek, mert ez már régen el van baszva. Nyilvánvaló, hogy az a leggátlástalanabb, akinek a legtöbb a vesztenivalója. Ezért baromság a pozitív diszkrimináció, mert elég ahhoz egyetlen emberöltő, hogy kimúljunk a gödör alján - a pozitív megkülönböztetés előnyeit élvezők kardja által. Az meg egyenesen morva mindegy, hogy a Gázsi vagy a Solomon szúrt először.
xoltan
2018. február 13. 21:07
"Az országot a meritokratikus szemlélet húzhatja ki a jelen bajaiból." Ilyen finomkodo rendszerkritikat nem gyakran hall az ember. Az az erzese ilyenkor, hogy ez az ember helyezkedni szeretne, csak nem erti a helyzetet. En meg azt nem ertem mit keres ez a cikk a "Mozgástér"-en.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!