Az ész kóros tüneteiről - Napi Maxima

Feynman azt mondja, hogy azt, hogy az emberek MIT akarnak csinálni, azt a vallásuk dönti el. De a vallás kifejezést sokkal általánosabb értelemben használja: mindenkinek van valamilyen vallása, ez nem kapcsolódik szükségképpen egyházakhoz, még Istenhez sem. Ez szerintem kétségbevonhatatlanul igaz. Más helyen olvastam (nem emlékszem már hogy hol): Feltesszük a kérdést: mi az élet értelme. De ez a kérdés nekünk van feltéve, mi vagyunk a kérdezettek, és döntéseinkkel, cselekedeteikkel elkerülhetetlenül válaszolnunk kell rá. És válaszaink mutatják meg, hogy mi a "vallásunk". (Kézenfekvő hasonlat: egy politikus "vallása" lehet az ország szolgálata, vagy a saját meggazdagodása). Ez az "általánosított" vallás akár Isten nélkül is létezhet. Ami Istent illeti: itt az a kérdés lényege, hogy a világ létrejöttét megelőzte-e egy idea arról hogy milyen legyen a világ (idealista világnézet, Isten "fejében" volt az idea). Az nem kétséges, hogy a számítógépemnek előbb létezett az ideája, és csak eztán jött létre a fizikai tárgy. Az én személyes véleményem az, hogy ennek a létező világnak is előbb létezett az ideája.

Igen,amikor egy ember gőgösen elbizakodott, nem hajlandó tanulni, ez így van. De ez nem az ész emancipációja. Ha valaki használja az eszét, akkor nagyon is tanulékony. A keresztény vallás pedig rendkívül logikus, ezt pont Ratzinger tudja a legjobban. Ha használom az eszemet, nem ütközöm meg a keresztény vallásban, sőt inkább fordítva: a keresztény vallásban addig ütközöm meg, amíg nem vagyok hajlandó használni az eszemet, hanem ráhagyatkozom valami olyan tekintélyes hagyományra, ami előbb-utóbb szembekerül a Bibliával, és akkor döntenem kell a kettő között. Ha a hagyományhoz ragaszkodom, elveszítem a Biblia józanságát. Legyen pl ilyen a család és gyermekvállalás hagyománya, ami alapján a muszlimokat "életerősebbnek" és "bátrabbnak" nevezte Böjte Csaba, mint a keresztényeket, és azt állította, hogy a muszlimokat bezzeg "csobogó élet veszi körül" szemben a "lagymatag keresztényekkel". Tehát ez egy hagyomány, ami miatt meg lehet ütközni Jézusban, és a hagyományhoz való ragaszkodás miatt el lehet távolodni, sőt szembe lehet kerülni a Bibliával, olyan tudathasadásos állapotig is eljutva, amikor egy idősödő szerzetes a muszlimokat dicséri, akik bezzeg "teherbe ejtik a feleségüket". És közben ő maga szerzetes. Nem gondolom, hogy Böjte Csaba szavaiban túl sok józan ész és logika volna; ha a józan eszét és a logikát használná, akkor ragaszkodna a Szentírás szövegéhez, és nem keményedne bele a hagyomány gőgös hübriszébe, amivel pont magát a Bibliát veti meg és a keresztényeket, akik fölé emeli a bezzegmuszlimokat. Teljesen nyilvánvaló, hogy ha ő magában azt is gondolja, hogy a muszlimok milyen klasszul csinálják, hogy ők bezzeg teliszülik a világot, akkor ezzel a dilemmájával a Szentíráshoz kellene fordulnia, és megértenie, hogy Jézus miért ajánl más utat. Gondolkoznia kellene ezek a kérdésen, használnia a józan eszét, amíg meg nem tanulja megkülönböztetni a jót és rosszat. De hogyha ő gondolkodás nélkül belesüvölti a világba, hogy a muszlimokat csobogó élet veszi körül, akkor ezzel Jézust bírálja gőgösen felül. Az Újszövetség mindig logikus; ha valamit nem értek belőle, akkor addig kell használnom az eszemet, amíg meg nem értem. "a mi szeretett atyánkfia Pál is írt néktek a néki adott bölcsesség szerint. Szinte minden levelében is, a mikor ezekről beszél azokban; a melyekben vannak némely nehezen érthető dolgok, a miket a tudatlanok és állhatatlanok elcsűrnek-csavarnak, mint egyéb írásokat is, a magok vesztére. Ti azért szeretteim előre tudván ezt, őrizkedjetek, hogy az istentelenek tévelygéseitől elragadtatva, a saját erősségetekből ki ne essetek; Hanem növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó Jézus Krisztusunknak ismeretében. Néki legyen dicsőség, mind most, mind örökkön-örökké. Ámen." (2Pét 3:15-18)

Az irracionalistákban aztán tényleg semmi szégyen nincsen. Szerintük ők a világ elképzelt urának legkedvesebb teremtményei, aki figyel rájuk, törődik velük, válaszol nekik, feltétel nélkül szereti őket, ja, és ők halálukkor sem halnak ám meg igazán, s végleg. És pont ők pofáznak a romboló dölyf veszélyeiről... Az önreflexió nevetséges hiánya ez.

Még régebben olvastam Richard Feynman Nobel díjas fizikus "A dolgok értelme" c. könyvét amiben - többek között - a tudomány és a vallás viszonyáról is foglalkozik - habár a vallást tágabban értelmezi, mint egyházhoz tartozást. Fő mondanivalója, kissé leegyszerűsítve, hogy az, hogy az ember MIT akar csinálni, azt a vallása dönti el, a tudomány csak ahhoz ad segítséget, hogy milyen módon érje el a kitűzött célját. Így a tudomány (= ész) jó vagy rossz célokat is szolgálhat. Az elsődleges meghatározó tényező a(z általánosabban értelemben vett) vallás.