Vona Gábor, a posztideológia legújabb éllovasa

2017. március 19. 15:31

Aki meg akarja haladni az ideológiai vitákat, az a status quo-t képviseli. Vona Gábor a Magyar Nemzetben közölt Néplélek és nemzettudat című cikkében mintha valami ilyesmire vállalkozna.

2017. március 19. 15:31
Ungár Péter
Ungár Péter
Reflektor

Aki le akarja zárni a huszadik század vagy a rendszerváltoztatás nagy vitáit úgy, hogy nem jelöli ki, melyik oldalnak lett igaza, az biztos, hogy nem fogja felfedezni, hol húzódnak azok a törésvonalak, amik a ma és holnap kihívásaira aktuális válaszokat nyújtanak.

Pedig Vona Gábor a Magyar Nemzetben közölt Néplélek és nemzettudat című cikkében mintha valami ilyesmire vállalkozna. Célja, hogy elavulttá nyilvánítsa azokat a vitákat, amik szemmel láthatóan egyáltalán nem váltak még okafogyottakká, hiszen máshol is ezek azok a törésvonalak, amelyek kettéosztják a politika térfelét. A Jobbik elnöke hosszas történelmi értekezésében kísérletet tesz azoknak a történelmi előképeknek a megnevezésére (népi írók például), amelyek örökségét folytathatónak tekinti, ugyanakkor úgy tekint a nép illetve a nemzet fogalmakra, mint ha nemzetünk sorsa kizárólag a magyar politikai elit különböző döntéseinek eredményeként alakult volna úgy, ahogy alakult, mintha Magyarország sziget lenne, nem pedig egy olyan ország, mely egy világrendszer, egy nagy gazdasági egység része. Ha ezt az alapvető tényt figyelembe venné, tudná, hogy a világrendszerben betöltött helyzetünk milyen jelentősen korlátozza a politikai döntéshozók cselekvési szabadságát. De még ennél is érthetetlenebb, ha egy az állam irányítására törekvő politikus, úgy beszél népről és nemzetről, hogy nem tér ki arra, nép és nemzet milyen viszonyban van az állammal.

(...)

Magas labda lenne abba belemenni, hogy az eredetileg szélsőjobboldali pártelnök, aki politikáját különböző csoportoknak a nemzetből való kirekesztésével és a materiális-gazdasági különbségek etnicizálásával alapozta meg, milyen megmosolyogtató módon próbálja most elkerülni, hogy szembekerüljön korábbi állításaival. Ezek közül a kétségkívül a legszebb, amikor a szerző  kádári magasságokba emelkedve, a Horthy-rendszer revíziós politikájáról azt írta »ehhez a bécsi döntések révén igen közel is jutott, de aztán a történelem másképp alakult.« Igen, másképp alakult, ahogy a kádáristák szerint a többpártrendszer megszűntetése és az egypártrendszerre való átállás is „történelmileg úgy alakult”.  Igen, felelősök, ágencia, szövetségi politika, geopolitikai helyzet és politikai vezetés nélkül. Úgy, magától.

A Jobbik elnöke a magyar politikai centrumot úgy kívánja megtalálni, hogy kilúgozza a magyar politikából nemzetünk történelmét, a vele kapcsolatos érdemi vitákat, és olyan állításokat tesz, hogy: »Mindenesetre kijelenthető, hogy a baloldal – történelmi elődeihez hasonlóan – kizárta a nemzettudatot a néplélekből, míg a jobboldal nemzeti büszkesége történelmi elődeihez hasonlóan nem párosult a néplélek iránti érzékenységgel.« Hogy mi pontosan a néplélek, annak kifejtésével adósunk marad. Hogy hogyan kell hozzá érzékenyen viszonyulni, azt szintén homály fedi. Hogy mindez hogyan kapcsolódik, az igencsak aktuális nemzeti szuverenitás kérdéséhez, a szövetségi viszonyainkhoz, vagy a többi ténylegesen meghatározó, nemzetünk jelenét és jövőjét meghatározó politikai vitákhoz, azt elfedi a Vona–féle politikai lektűr által keltett zaj.  Egy valami ugyanakkor biztos, a Jobbik elnöke alapvető tévedésben van a politikai viták természetével kapcsolatban. A politikai vitákat nem csak úgy haladhatjuk meg, hogy értelmetlennek nyilvánítjuk őket, hanem úgy, hogy mindaddig vívjuk őket, amíg az egyik oldalnak igaza lesz. Olyan is van amikor az egyik álláspont érvei hatására nyer, vagyis hegemón pozícióba kerül.

(...)

Vona Gábor írása elszomorító azoknak, akik vérbő vitát szeretnének a nemzetállamról. A Jobbik elnöke nem ad diagnózist, nem ad megoldási javaslatokat.  Egy valamit tesz hozzá a szerző a magyar közélethez: a mostanában divatos posztideológia egy újabb megnyilvánulását.

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 36 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Bodor Zoltán
2017. március 20. 10:14
Milyen kár, hogy a cikknek nincs köze a hivatkozott íráshoz.
twist
2017. március 20. 07:10
Vona Gábor hazaáruló.
catalina9
2017. március 19. 21:46
pemete jakab [Hozzászóló kiszűrése] 2017. március 19. 16:13 Vona az egyik legmérsékeltebb politikus ma.." ez kb olyan, mint amikor egy ronda nőre azt mondják, hogy érdekes arca van.
Akitlosz
2017. március 19. 20:09
Hogy megkedvelte a fideszes törzsközönség ezt az Ungárt hirtelen, csak mert most éppen Vonáról ír. Tegnap még le lett szavazva.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!