Az is baj, ha egy felkészült nő érkezik a kormányzatba?

2018. november 7. 17:05

Trombitás Kristóf
Mandiner

A nők mindennapi helyzete olyan kártya a baloldal kezében, mint néhány jobboldalinál a jó komcsi/rossz komcsi párosítás.

Idestova egy hete figyelem, ahogy sorozatosan érik a támadások Ferencz Orsolyát, miután űrkutatásért felelős miniszteri biztos lett. És ahogy azt megszokhattuk, a progresszió támadása különösen akkor átfogó és elkeseredett, ha amúgy

támadásuk célpontja pontosan olyan ember, aki még a legkényesebb igényeiknek is meg kellene, hogy feleljen.

Ferencz Orsolya a kinevezését úgy kapta meg, hogy tudományos fokozattal rendelkezik azon a téren, ahol dolgozni fog, ért a témához, hosszú ideje kutatja, mindemellett hívő ember és nagycsaládos édesanya.

Ha valahol, hát a progresszió berkein belül ujjongani kéne, hogy a 21. századot tekintve különösen fontos kérdésben egy nő tartja az országban leginkább a történések ütőerén a kezét, és teszi mindezt úgy, hogy közben családot épített. Hát nem példaként kéne erre hivatkozniuk egynéhány megkeseredett konzervatívval szemben, akik egy nő helyét még mindig elsődlegesen a konyhában és a bölcső mellett tudják elképzelni? Pont ennek a víziónak a terjesztésével vádolják a kormányt, miközben ha ezzel homlokegyenest máshogy dönt, akkor

ugyanúgy ömlik az irigy, ostoba dumagörgeteg.

Arról se feledkezzünk meg, hogy a kormányt évek óta éri a kritika, mennyire nem figyel és nem tesz semmit az innovatív, legújabbkori fejlesztéseket illetően. Hogy még a környező országok is elhaladnak mellettünk, és amikor már Bulgáriában is csak robotok lesznek a gyártósorok mellett, mi még mindig manufaktúrában fogunk gondolkozni. Erre fel jön ez a döntés, majd mi a reakció? Lefitymálás és gúnyolódás. Ezeknek az embereknek inkább országot kéne váltani, és abban az esetben nem lenne mindig ilyen kényelmetlen a pofáraesés utáni kényszerű mosolygás.

Orsolyát jó ideje van szerencsém ismerni, pontosan tudom, hogy mennyire intelligensen és emelt fővel viseli a nemtelen támadásokat. És az emberben azért felmerül az a keserű sejtelem, hogy ez a folyamatosan pofázó progresszió valójában nagyban tesz a női érdekérvényesítésre és a legmodernebb tudományos ágak méltó finanszírozására.

Teljesen nyilvánvaló, hogy

a nők mindennapi helyzete is olyan kártya a baloldal kezében, mint néhány jobboldalinál a jó komcsi/rossz komcsi párosítás.

Ez az eleve szörnyű szembeállítás ugye onnan ered, hogy a jó komcsi az az illető, aki ugyanolyan szaros kollaboráns volt 1990 előtt, mint a rossz komcsi, csak előbbit a jobboldal saját céljaira felhasználhatja.

A helyzet nincs másként a nőkkel kapcsolatban sem. A baloldali értékrenddel bíró hölgyek joggal számíthatnak a védelemre, de a konzervatívok jobban teszik, ha csendesen meghúzzák magukat. Ferencz példájánál is élesebben mutatja meg ennek a feltevésnek az igazát a nemrég megtámadatott futónő esete, aki nevezetes nyilatkozatáig mindenki szimpátiáját bírta, de miután szerencsétlenségére elárulta, hogy mit is gondol a családról és hogy véleménye szerint ennek is köszönhette azt, hogy a férje megmentette, az internet népe már csak kinevetnivaló szerencsétlent lát benne.

Jobb, ha mindenkiben tudatosul két igen fontos dolog. Az egyik az, hogy dacára a minimum is évtizedek óta tartó agymosásnak, amiben a leghíresebb és legvagyonosabb emberek vették ki leginkább a részüket, gyűlölet leginkább a baloldalon van. A jobboldaliak ugyanis nem akarnak gyűlölni, csak nyugalomban élni, saját maguk eldönteni, mit gondolnak a világról, reggel elvinni a gyerekeiket az iskolába, dolgozni, este pedig pihenni. Normális világot óhajtanak, ennyiben összefoglalható vágyuk.

Az összetűzés abból ered, hogy ezt a normális világot egyre kisebbre szabja a progresszió, a sok-sok éves önfeladás után nehezen ébredő konzervatív világ pedig vállalja a konfrontációt értékei visszaszerzéséért. Senkit sem akarnak megtéríteni, meggyőzni is csak visszafogottan. Nem vonulnak fel, nem hisztérikusak, mindössze a normális világban szeretnének létezni és ezt továbbadni utódaiknak.

Teljesen nyilvánvaló, hogy az abnormalitásra felesküdött baloldali erők ezt mindaddig támadni fogják – éspedig a talajvesztések miatti pániktól egyre dühödtebben –, ameddig csak lehetőségük van erre.

A másik, és ez legalább ilyen fontos – sokszor említettem már –, hogy kiegyezni sem lehet velük, mert

számukra a kiegyezés a jobboldal önfeladáshoz való visszatérését jelenti, nem egyebet.

Hiszen mit akar végül mindig a bomlasztás? A demokráciára hivatkozva félti „értékeit”, majd amikor a demokrácia befuccsol, lévén a tömegek elfordulnak tőle, olyan jelzők puffogtatásába kezd, amelyek korábban mindig sikert értek el, és ha ez sem segít, külföldi segítséget kér. Régen megtette a szovjet szurony, ma már a német bankban bízik mindennél jobban.

Nagyon helyes, hogy november elsejétől miniszteri biztosi szinten foglalkozik a kormány az űrkutatással. Ahogy mondani szokták, a kutya ugat, a karaván halad, és ameddig az ellenfeleket saját inkompetenciájuk tartja gúzsban, addig mi örvendjünk a folyamatos fejlődésnek.

A bejegyzés trackback címe: http://m.mandiner.hu/trackback/138250