Alapértékek – Egy rektor naplója XIII.

2018. szeptember 14. 08:55

Lánczi András
Mandiner

A politikában, ha a béke megőrzése a legfőbb célunk, akkor fontos tudni, mi racionális, mi nem az.

Ha valami a könyökünkön jön ki, azzal valami baj lehet. Minél többször ismételgetnek egy szót, egy fogalmat, mint valami tromfot, annál gyanúsabb, hogy miféle kártyajátékot játszunk is.

A politikában, ha a béke megőrzése a legfőbb célunk, akkor fontos tudni, mi racionális, mi nem az.

Persze, mindenki a saját véleményét racionálisnak, sőt a legracionálisabbnak fogja tartani. Ilyen a politika természete. Ma az a helyzet, hogy a kommunista fogalmak után a liberális fogalmak is egyre inkább az irracionális igazolás világába csúsznak át. Az a furcsa helyzet kezd kialakulni, hogy a mai liberalizmus nem tud racionális – tárgyilagos – érveket felsorolni. Az „alapértékek”, az „emberi jogok”, „tolerancia” (bár egyre ritkábban halljuk…) mind attól szenvednek, hogy nem lehet racionálisan érvelni mellettük. Az európai kultúrában az „elvek” fogalmának van filozófiai alapja. Az értéknek gazdasági tartalma volt mindig is. Ilyen módon az „alapérték” mai fogalmának nincs a gazdaságitól független gyökere az európai kultúrában.

Az újkori szabadságelv olyan jogokra hivatkozott, melyek a „természettől” fogva illetik meg az embert. Mára a természet mint a jogok forrása régen eltűnt minden liberális érvelésből. Akkor mire alapozzák a jogokat vagy az „értékeket”? Kizárólag emberek közötti megállapodásra tudnak hivatkozni. Ezért mondják, hogy az ENSZ alapokmánya, az EU alapszerződése. Vagyis kizárólag korábbi helyzetek, feltételek között kötött szerződéseket tekintik valamiféle örök normának. Ez minden.

Mi van akkor, ha egy adott korszakban a többség véleményét és felfogását tükröző szerződés szövege és elvei egy idő után megkopnak? Nincs mire hivatkozni, mint az egykori emberek között kötött szerződésre. Nincs se Isten, se Természet. Marad az emberi szándék, amely gyorsan változik. Az „alap” előtag csupán egy erőtlen próbálkozás valamely fogalmat „öröknek”, de legalábbis tartósnak nyilvánítani. Valamiért a mai nagy korrupcióüldözők nem szoktak a Bibliára hivatkozni, „Ne lopj!”. Akkor mitől lesz racionális a számonkérésük? Mi az a tárgyilagos vonatkoztatási rendszer, ami alapján érvelnek?!

A mai liberális érvelés nagy része nélkülözi az emberi akarattól, érzelmektől és emberi racionalitás relativizálásától független viszonyítási pontok létezését. Emiatt, az olyan fogalmak, mint „emberi jogok” és „alapértékek” nem egyebek, mint egy ideológia, egy világnézet vágyainak politikai akarattá gyúrt szimbólumai. Semmi egyebek. A mai liberalizált baloldal érvei egyszerűen nem racionálisak, nem tárgyilagosak, nem az ember szükségleteit vagy lehetőségeit fejezik ki.

A bejegyzés trackback címe: http://m.mandiner.hu/trackback/135608