A liberálisok toleranciaküszöbéről

2018. június 22. 09:42

Mindig csodálkozom ezen a liberális kifejezésen.

2018. június 22. 09:42
Skrabski Fruzsina
Skrabski Fruzsina
Mandiner

Tegnap találkoztam egy liberális íróval. Egy ismerőssel állt az utcán. Odamentem, bemutatkoztam, mosolyogtam, ahogy neveltek.

Erre ő elhadarta, hogy ostoba vagyok és velem nem fog beszélgetni, majd elviharzott.

Egyáltalán nem bántott meg, csak mindig csodálkozom ezen a liberális kifejezésen. Magamat ugyan konzervatívnak tartom, de valójában a legliberálisabb nyitottsággal beszélgetek boldog-boldogtalannal. Akkor is, ha tudom, hogy valaki csúnyákat írt rólam vagy nagyon nem tetszik a gondolkodása.

Persze vannak emberek, akikkel nem szívesen töltök túl sok időt, mert mondjuk nagyon agresszív vagy panelekben beszél, de még az ilyenekkel is társalgok pár mondatot, majd valami sürgős tennivalóra hivatkozva lelépek.

A minapi liberális úr mentségére mondom, hogy szegény egy szerencsétlen alkoholista. Amennyit olvastam tőle, nem csak rám haragszik, hanem az egész világra; de mindig meglepődök, hogy hogy tud valaki ismeretleneket utálni, Mandiner-blogposztok alapján?

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Kapcsolódó cikkek

Összesen 171 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
tatface
2018. június 25. 14:39
"Tegnap találkoztam egy liberális íróval." Milyen az a liberális író? Egyforma számban írja le a betűket?
zuriktodor
2018. június 24. 16:55
ha alkoholista és egyből lehülyéz másokat, akkor ez csak a Horn Gábor lehet. :D
Zokni
2018. június 24. 09:03
"...Erre ő elhadarta, hogy ostoba vagyok és velem nem fog beszélgetni, majd elviharzott..." Kedves Szerző! Igen. Ez egy érdekes lelki állapot. Egyszer egy civil társaságban voltam egy olyan közszereplővel, akit átlagemberként elviselni sem tudtam. Láttam, hogy más sem tudott vele szemben elfogulatlan lenni - túl kedvesek voltak, túl hangosak, túl bizalmasak, túl... - nemcsak én, pedig egy szót sem váltottunk. Elmentem onnan. Látja, ez van. Ha egy olyannal találkozik, aki szintén írással keresi a kenyerét, akkor az ilkető azt hiheti, hogy amikor leír valami kapitális baromságot, akkor tisztában van vele, hogy mit csinál. Mert magából indul ki. És ezért a személyes találkozás önmagában zavarba ejtő... Most akkor tudja, nem tudja... Nehéz ezt kulturáltan kezelni. Ez esetben is felhívom a figyelmét arra, hogy ha e "történet" igaz, akkor az illető olvashatja az Ön írását, melyben le "szerencsétlen alkoholistázza" miután azt írja, hogy nem bántódott meg, ráadásul a "liberálisokra" is messzemenő következtetéseket próbál az esetből levonni. Márpedig erre az eljárásra tényleg az a legmegfelelőbb jelző, hogy ostoba. És sajnos, miután nem ingyen csinálja, ezért a "liba" nem megfelelő - ráadásul kissé szexista -, hanem a "patkány" az ideillő szó. Képzelje, ha MI találkoznánk, mit mondhatnék?
Mbear
2018. június 23. 02:31
Visszatérő jelenség, oldaltól/szemlélettől függetlenül. Nem hallgatom meg, nem érdekel, nem ismerem de tuti nincs igaza. Kár, a párbeszéd hasznosabb lenne.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ezek is érdekelhetik