Pékek, melegek, kettős mércék

2018. június 13. 09:30

Seres László
HVG

A balos polkorrekt védőburok igencsak szelektív: a konzervatívok, a „privilegizált” fehér heteró férfiak folyamatosan gúny és megvetés tárgyai lehetnek.

„Az 1791-ben elfogadott első alkotmánykiegészítés, az Egyesült Államok egyéni szabadságjogainak egyik fundamentuma kimondja: a Kongresszus nem hozhat olyan törvényt, amely korlátozná a szólás és a sajtó szabadságát, a vallás szabad gyakorlását, valamint a békés gyülekezés jogát. Erre az alapjogra hivatkozott Jack Phillips denveri pék és cukrász is, amikor bíróság előtt kellett megvédenie magát, amiért hat évvel ezelőtt nemet mondott egy meleg pár megrendelésére.

De legyünk pontosak: erre kellett hivatkoznia, különben nem lenne joga a saját lelkiismeretéhez, vallási meggyőződéséhez. Egy »antidiszkriminációs« törvénnyel az állam olyan álláspont elfoglalására tudta volna kényszeríteni, amit nem akart képviselni.

A két férfi tehát házasságra akart lépni, és esküvői tortájukat rendelték meg a Masterpiece pékségnél, nem számolva azzal, hogy a keresztény tulajdonos lelkiismereti kérdést csinál az ügyből. Phillips közölte velük: szívesen szolgál ki melegeket éppúgy, mint bárki mást, az esküvői torta elkészítésével azonban gyakorlatilag aktívan is támogatná a melegek házasságát, ami »Istennek nem tetsző dolog« lenne. Tehát, hogy egyértelmű legyen, mielőtt beindul az »ugye nem akarjuk, hogy feketéket ne szolgáljanak ki egy boltban«-típusú trollkodás: Phillips nem a nemi identitásuk alapján diszkriminált embereket, hanem úgy érezte, a torta elkészítése olyan kreatív munka, olyan üzenetet közvetít, amivel szinte részt is venne a számára morálisan elfogadhatatlan szertartásban.

A két férfi »nyilvánosan megalázva« érezte magát és nem hagyta annyiban az ügyet. Előbb Colorado állam antidiszkriminációs ügyekkel foglalkozó Polgárjogi Bizottságához fordultak, amely elmarasztalta a péket, majd ezt az állami bíróságok is megerősítették. Végül azonban a Legfelsőbb Bíróság Phillipsnek adott igazat.

(...)

Miközben itthon a kormányzati migránsozó-sorosozó hisztériakeltés és szélsőjobbos revival miatt még nem éppen ez a fő gond, sőt, Amerika megmutatja, merre lendülhet ki az inga: az ajándék ló túloldalára.

A balos polkorrekt védőburok ugyanis igencsak szelektív: a tévéműsorokban, a campusokon az evangéliumi keresztények, a konzervatívok, a gazdag cégtulajok, a »privilegizált« fehér heteró férfiak folyamatosan gúny és megvetés tárgyai lehetnek, az egyetemi klubokból elüldözik a másképpgondolkodókat (Condeleezza Rice, Ayaan Hirsi Ali, Milo Yiannopoulos), Izrael támogatóit pedig mostanában már nemcsak szellemi, de fizikai inzultus is egyre többször éri a campusokon. Mindeközben igencsak mély és kettősmércés a hallgatás mondjuk a Hamász palesztin terrorszervezet napi gázai rutinjáról.

Jó lenne, ha többen megértenék, miért is fontos kiállni a szabad szólás jogáért. Nem önmagában a megszólalás, a véleménykifejezés a lényeg itt, hanem amit az jelent: a külső kényszerektől, állami vagy civil paternalista törvények nélküli gondolkodás, a vita szabadságát. Ha az nincs, semmink sincs. És akkor annyit is érünk.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://m.mandiner.hu/trackback/130979