Technoprogresszió

Hogyan és miért cenzúráz a Facebook?

2018. március 13. 12:45

Miért és hogyan avatkozik be a politikába és közéleti, társadalmi vitákba egy jellemzően hallgatásba burkolózó, ámde emberek százmillióinak életét és gondolkodását formáló amerikai magáncég, a Facebook? Hogyan működik a Facebook-moderálás? Kik moderálnak és hogyan? Facebook-kremlinológia következik.

„Mi folyik a Mandiner Facebookon? Írtam egy hozzászólást a bécsi támadás posztjához. Csak belinkeltem egy Standard cikket, miszerint elfogtak egy afgánt, aki megkéselt egy csecsent, azt vizsgálják, hogy ő követte-e el a család ellen a támadást. Pár perc múlva valaki kéretlen tartalomnak jelentette és leszedték. Most Magyarországon hajnali kettő múlt. Mi folyik? Ti cenzúráztok? Semmi gyűlöletbeszéd nem volt, pusztán a tények” – ezt az üzenetet kaptuk egy olvasónktól a minap. 

A Renaud Camus francia jobboldali gondolkodóval készített interjúnkat ugyan gond nélkül ki tudtuk posztolni, ám hirdetni már nem engedte a „közösségi” portál, azzal a furcsa, nehezen értelmezhető indokkal: „A hirdetés nem tartalmazhat olyan képet, ami egy személyt ideálisként vagy nemkívánatosként állítja be”. Nem pontosan tudtunk rájönni, mi a problémájuk: az interjúalanyról készült arckép volt az illusztráció. Lehet persze, hogy egy random moderátor személyes ízlésének nem felelt meg a szakállas-bajuszos-szemüveges, idős Camus. Miután újabb kört futottunk a Facebooknál érdeklődve, végül mégis engedélyezték a hirdetést, bár továbbra is ugyanaz az „ideális vagy nemkívánatos” kép volt a nyitókép hozzá.

Nem sokkal korábban a PolgárPortált tiltották le egy napra, amiről ki is faggattuk Nagy Ervin főszerkesztőt; és rendszerint előfordul, hogy jobboldali újságírókat, megszólalókat néhány napra letiltanak a Facebookon, „böjtre” küldik őket. Így történt Megadja Gábor 888-as munkatárssal is, akit úgyszintén megkérdeztünk, miért tiltotta le a kaliforniai cég egy-egy időszakra.

Nemrég a Facebook bejelentette, a lakosság szavazási kedvét fellendítő kampánnyal segítik a 2019-es nigériai elnökválasztásokat. A számos eset és e hír kapcsán annak próbáltunk utánajárni, hogyan is működik a Facebook- -cenzúra moderálás, és vajon tényleg be akarnak-e avatkozni kaliforniai-írországi központjukból egy közép-európai ország választási kampányába. 


Kalifornia, Menlo Park, a Facebook-campus kapuja

Hogyan moderálnak a Facebooknál?

Merthogy – szemben a magyar leányvállalatot üzemeltető Google-lel – a Facebooknak nincsenek leányvállalatai, irodái minden országban. A központ a kaliforniai Menlo Parkban van, ami a San Francisco-i öbölrégióban, a Szilícium-völgyben található. Emellett az európai központ az igencsak kedvező adórendszerű Írországban van. A Facebook magyar nyelvű verziója 2008-ban indult el, azóta a hazai netezők 85 százaléka használja: 2014-ben 4,8 millió ember.

A Facebook közösségi alapelvei tartalmazzák azokat a megfontolásokat, amelyek alapján eldöntik, egy-egy poszt, komment, kép, beszélgetés, csoport, oldal vagy esemény – szóval bármi, ami a regisztrált tagok által létrehozható – törlendő, felfüggesztendő-e vagy sem. Erről bejelentés alapján döntenek, ami anonim, tehát a bejelentő kilétét nem adják ki. Figyelmeztetnek ugyanakkor, hogy nem mindenre, ami felkavaró, vonatkoznak a moderálási alapelvek. A bejelentést meg kell indokolni, és semmit nem törölnek csak azért, mert többször kaptak róla bejelentést – legalábbis ezt állítják.

Az eltávolítandó tartalmak közé sorolja a Facebook a gyűlöletbeszédet is: „A Facebook eltávolítja a gyűlöletbeszédet. A gyűlöletbeszéd fogalmába beleértendőek az olyan tartalmak, amelyek közvetlenül támadnak bizonyos személyeket az alábbiak miatt: faji hovatartozás; etnikai hovatartozás; származás; vallási hovatartozás; nemi irányultság; nem, társadalmi nem, nemi azonosság; vagy súlyos fogyatékosság vagy betegség.”

Egy Facebook-szakértő a Mandinernek kifejti: a vállalat maga is elköteleződött a multikulturalizmus és a progresszió ideológiája mellett, ezért a védettnek nyilvánított csoportokkal – például a migránsokkal és a melegekkel – kapcsolatban nagyon könnyen eltávolítanak bármit, ami akár csak látszólag nem kezeli őket egyenrangúan másokkal. Emellett egyes országokban még büntetőjogi felelősségük is van ezügyben, s ilyen hely Németország, ahol egy viszonylag új jogszabály értelmében ha nem távolítják el időben a sértőnek titulált tartalmakat, akár büntetést is fizettetnek a Facebookkal. A cég azonban szívesen együttműködik a német kormánnyal ez ügyben, mivel maga is így gondolkodik. 

De vajon van-e kapacitásuk ennyi bejelentést körültekintően kezelni? Szakértőnk szerint nincs, és sokat is hibáznak,

gyakran kell visszaállítani ideiglenesen eltávolított tartalmakat, mivel mégsem bizonyulnak sértőnek. 

Hermetikusan elzárva

A moderálást ugyanis teljesen kézi módszerrel végzik hús-vér emberek. Ez annyit tesz, hogy a moderátorok, akik a magyar tartalmakat felügyelik, valószínűleg az írországi központban dolgoznak – nem tudni, hányan és nem tudni, hogyan, mivel hermetikusan el vannak zárva a külvilágtól. A Facebook azt állítja, szigorúak és objektívek a moderálási elveik, azaz a moderátorok nem személyeskedhetnek, szubjektív véleményük nem befolyásolja döntésüket, a moderáláshoz ugyanis részletes útmutató áll rendelkezésre. Ezzel szemben – mondja a Mandinernek a Facebook-szakértő – a tapasztalat az, hogy a moderátorok személyes preferenciája nagyon is befolyásolja a munkájukat. 

Sőt, emlékezetes eset volt, amikor a Gizmodo informatikai hírportál 2016 májusában lehozta, hogy volt Facebook-alkalmazottak azt nyilatkozták nekik: a Facebook aszerint irányította, hogy milyen hírek tűnjenek fel gyakrabban vagy ritkábban a felhasználók felületén, hogy az megfelelt-e egy adott politikai agendának. Konkrétabban: a szélsőbalos Black Lives Matter mozgalommal kapcsolatos híreket akkor is propagálták, ha azok nem feleltek meg a hírfolyam adott kritériumainak, de a konzervatív közszereplőkkel kapcsolatos pozitív híreket viszont korlátozták a Facebook oldalain. 

Sokat változott a világ, amióta Zuckerberg 2007 januárjában azt nyilatkozta a Phillips Exeter Academynek: „számomra és a kollégáim számára a legfontosabb, hogy nyitott információs forrást hozzunk létre az embereknek. A konglomerátumok által tulajdonolt médiabirodalmak ötlete nem szimpatikus elképzelés a számomra”. 

Mindennek az az oka, hogy a Facebook maga is elkötelezett a progresszív ideológia iránt.

„Ezek a policyk teljesen globálisak, kivéve amikor nagyon erős pénzügyi érdekük fűződik a feladásukhoz, mint például Kínában” – mondja a szakértő. 

Ebből a gyakorlatban az következik, hogy amikor feljelentenek egy tartalmat, a moderátorok döntési elveiben a szólásszabadságot mindig meg fogja előzni a politikai korrektség. És cenzúrázott-moderált tartalmat csak akkor állítanak vissza, ha megfelelően erős nyomásgyakorlás éri őket az ellenkező oldalról – maguktól sosem. 

A Mandiner hirdetésének tiltására a szakértő azt mondja: „tipikus moderátori túlbuzgás” – azaz egy liberális moderátor úgy gondolta, hogy „ez most neki belefér – tízből két hirdetést nem enged el, a többit igen – ez egy szoft technika, szoft nyomásgyakorlás”, amit úgy magyaráznak majd meg, „hogy egy-két hiba belefér, de inkább ne sértsünk meg senkit”.

Zuckerberg befogadó globális közössége

A Facebook által vallott, és méretét, elterjedtségét, befolyását tekintve mondható, hogy globálisan terjesztett ideológia pedig egy egyszerű liberális-progresszív ideológia. Mark Zuckerberg a Wirednek úgy nyilatkozott 2010-ben: szeretné a világot nyitottá tenni. Az általa jegyzet Globális Közösséget Építeni manifesztumban, amelyből

egy naiv haladáshit rajzolódik ki,

hitet tesz számos progresszív cél mellett, leszögezve, hogy ma egy globális közösség építése a legfontosabb. A Facebook a támogató, biztonságos, informált, közösségileg aktív és befogadó közösségek építésében kíván részt venni, hogy a világ nyitottabb és a kapcsolatok szorosabbak legyenek. A Zuckerberg-manifesztumot jobbról, balról is sokan kritizálták naivitásáért. 

Itthon a legátfogóbb kritika az internet felszabadító és forradalmi hatásáról a demokráciára Molnár Attila Károly eszmetörténész tollából jelent meg A tanácskozó demokrácia és a megváltó csevegés című munkájában. Ebben az eszmetörténész rámutat: hamisnak bizonyultak azok a kezdeti technokrata elképzelések, hogy az internet és a közösségi média javít a demokrácia helyzetén és kiiktatja a szabályozást. A neten nagyrészt a hagyományos média hírei termelődnek újra, a sztárbloggerek régi médiacégeknél kötnek ki, az olvasók többségéhez pedig az esetleges alternatív tartalom nem jut el. Az alternatív tartalom jó része pedig megbízhatatlan. Az internet tehát nem több egy puszta új platformnál. 

2013-ban Zuckerberg a Facebookon leszögezte: „a legnagyobb jelenlegi probléma, amit próbálunk megoldani az az, hogy biztonságban legyen 11 millió dokumentumok nélküli ember (azaz illegális bevándorló – SzG), akik ebben az országban élnek”, és hogy a hasonló helyzetben lévő emberekkel később is tisztességesen bánjanak. A cég 2011-ben 70, de 2013-ban már 700 alkalmazottal vett részt a San Francisco-i melegfelvonuláson. A muzulmánok által elkövetett 2015-ös párizsi és a San Bernardino-i terrortámadások (a kaliforniai városkában Syed Rizwan Farook és Tashfeen Malik ölt meg 14 és sebesített meg 22 embert) után az alapító saját Facebook-falára azt írta ki, hogy szeretné saját maga is támogatásáról biztosítani „a muszlimokat a mi közösségünkben és szerte a világon”. Hozzátette: a muszlimok mindig szívesen látja a Facebookon, a mamája pedig azt tanította neki, mint zsidónak, hogy minden közösség elleni támadást el kell utasítani.

Közösségi média: urbánus liberálisok

Mindez nem csak a Facebookra jellemző, hanem általában a közösségi oldalakra: Donald Trump Twitter-fiókját is lekapcsolták tavaly. A vallásszabadság közösségi médiában való érzényesülését vizsgáló, 2011-es John Milton Project kutatása során a Facebook mellett az Apple, a Twitter, a Google, a MySpace, a Comcast, az AT&T és a Verizon vállalatpolitikáját vizsgálta meg, és arra jutott:

a Twitter kivételével mindegyik vállalat cenzúrázza azokat a véleményeket, amelyeket offenzívnak tart,

és amelyek a legtöbbször keresztény világlátást tükröznek; konkrétan pedig jó eséllyel moderálódnak az életpártiak, azaz abortuszellenes, illetve a melegházasságot kritizáló vélemények – ezekhez azóta felzárkózott a bevándorlás témája. Volt, hogy a Google elutasította egy keresztény szervezet abortuszellenes hirdetését. Az Apple eltávolította az iTunes App Store-ból a Manhattan Declaration appját, mivel a deklaráció a hagyományos férfi-női házasság mellett állt ki. A Facebook melegjogi szervezetekkel működik együtt és részt vesz LMBTQ-tudatossági programokban. Ezzel szemben arról nincs hír, hogy a Facebook-dolgozók nagyböjti elmélyülését keresztény lelkipásztorok segítenék, vagy hogy különféle keresztény felekezetek képviselőivel egyeztetnének azok speciális érzékenységeiről.

A John Milton Project 2013-as folytatása a Facebook-cenzúra számtalan esetét sorolja fel: a platform időlegesen felfüggesztett egy Obama elnökkel szemben kritikus oldalt; blokkolta egy konzervatív női kommentátor hozzáférését a Chicks on the Right oldalhoz, aminek az illető volt az egyik szerzője; időlegesen felfüggesztette Khalid Abu Toameh izraeli újságíró oldalát, amiért kritizálta a Paleszint Hatóságot; 2013 nyarán felfüggesztette Mike Adamsnek, az Észak-Karolinai Egyetem professzorának oldalát, amiért az azonos neműek házassága mellett érvelt – a helyzet iróniája, hogy a professzor egyik szakterülete a szólásszabadság. 

Hogy ezeknél a vállalatoknál nem csak egy-egy alapító meggyőződéséről van szó, hanem

az egész vállalati kultúrát és az üzletpolitikát is áthatja egyfajta világnézeti meggyőződés,

az azért is fontos kérdés, mert a melegházasság amerikai Legfelsőbb Bíróság általi elfogadása és több vállalat az elleni tiltakozása, elsősorban a Hobby Lobby barkácsbolthálózat tulajdonosának hagyományos álláspontok melletti kiállása miatt felmerült a kérdés az Egyesült Államokban: a szólás- és vallásszabadság csak egyénekre, azaz természetes személyekre vonatkozik, vagy kiterjed jogi személyekre, például cégekre is? De ez a vonal most messzire vezetne.

A Facebook és a hasonló cégek vezetői és alkalmazottai mind urbánus értelmiségiek, ráadásul sokuk épp a Szilícium-völgyben él és dolgozik – akárcsak a Facebook-stáb.  

 

Szilícium-völgy: Menedzserállam és szuperkapitalizmus

 

Gregory Ferenstein, a techvilággal foglalkozó szakújságíró, a Ferenstein Wire szerzője egy éve faggatta ki a Szilikon-völgy kisebb-nagyobb techcégeinek, startupjainak alapítóit, összesen 147-et arról, mit gondolnak a jövőről és milyen politikát támogatnának.

A völgy techvezetőinek túlnyomó többsége demokrata párti, olyannyira, hogy legtöbbjük személyesen támogatta Barack Obamát és más demokrata jelölteket, a republikánusok viszont nem sok támogatást kapnak a völgyből. 2008-ban a top netes vállalatoktól érkező támogatások 83 százaléka Obamához ment. Ugyanezektől a személyektől a különféle ügyekre adott támogatások 63 százaléka valamilyen liberális kezdeményezést segít.

Ferenstein szerint ezek az üzletemberek „lenyűgöző keverékét adják a kollektivistának és haszonleső kapitalistának”. A techvezérek szerint a változás jó, a kormányzásnak pedig úgy kell kinéznie, mint egy vállalat vezetésének. A magyarázat az, hogy a techvezérek hosszú távon optimisták, hisznek a szabad piaccal összefüggésbe hozott kreatív rombolásban és a változásban.

Miközben gazdaságilag szuperkapitalisták, bár az adót növelnék és szeretnek adakozni; eközben a kulturális-társadalmi kérdésekben balos progresszívek.

Mindez áll a Facebookra is. 

És vajon beszáll-e a Facebook a magyar kampányba?

Szakértőnk szerint a portál nem akar beszállni semmilyen választási kampányba, de liberális világlását mindenhol képviseli, kivéve ha nagy pénzük lehet abból, ha ezt feladják.

A vállalat nem száll be a pártpolitikába, de liberális értékrendjének hangot ad. Például a nőnapon „arcodba tolják a legvadabb feminista és progresszív üzeneteket. Amikor pedig kilenc bíró az Egyesült Államokban úgy döntött, hogy a választópolgárok megkérdezése nélkül legalizálja a melegházasságot, akkor ezt a Facebook úgyszintén mindenkinek az arcába tolta”.

A bejegyzés trackback címe: http://m.mandiner.hu/trackback/126438