A homofóbia és a korrupcióellenesség meglepő kölcsönhatása Romániában

2018. február 14. 16:48

Pap Szilárd István
Mérce

A melegjogok érdemi térhódításának hiánya ellenére is, az elmúlt években egyre erősebbek lettek a homofób hangok.

„Románia ugyanis nem tekinthető olyan országnak, ahol a melegjogok óriási teret nyertek volna az elmúlt időszakban. A homoszexualitás nagyon kései, 2001-es (!!) dekriminalizációja (csak összehasonlításképp: Magyarországon 1961-ben történt meg ugyanez) óta sem mondhatjuk, hogy látványosan javult volna a melegek és leszbikusok helyzete. Még ha az elmúlt egy-két évben valóban megjelentek a nyilvánosságban a témát érintő, főként kulturális megnyilvánulások, még az országban mainstreamnek számító nyugatos nemzeti liberalizmus nagyjai is rendre elutasítóan nyilatkoznak a kérdésről. De a melegjogok érdemi térhódításának hiánya ellenére is, az elmúlt években egyre erősebbek és hangosabbak lettek a homofób hangok, és az ortodox egyház hathatós közreműködésével mozgalommá is szerveződtek.

Egy olyan alkotmánymódosítási polgári kezdeményezés formájában, amelynek célja a házasság férfi és nő kapcsolataként való meghatározását tűzte ki célul, és amely a 20 milliós országban 3 millió aláírást gyűjtött össze. Ami nem kis szám.

A mozgalom kialakulásának több szintje is van, melyek közül megkerülhetetlen az ortodox egyház megtépázott tekintélyének amerikai neoprotestáns civil szervezetek segítségével történő megerősítése.

De a dolognak van egy összefonódó társadalmi és pártpolitikai dimenziója is.

Nem egyedülálló fejlemény a világon, de mindenesetre hatványozottan igaz Romániára, hogy a politikai képviselet ideája és gyakorlata is komoly válságban van. A politikai pártokba és a parlamentbe vetett bizalom igen alacsony: egy decemberi felmérés szerint a román állampolgárok 10 százalékának van bármiféle bizalma a pártokban, a parlamentben pedig 15 százaléknak.

A 2000-es években beindult gazdasági fejlődés hatására megizmosodott középosztály már évek óta nem talál valódi pártpolitikai képviseletre, az őket képviselni akaró pártok vagy hiteltelenek, vagy gyengék, beágyazottság nélküliek. Tartós kapcsolat nem alakul ki képviseltek és képviselők között, inkább csak ideiglenes, karizmatikus típusú egymásra találások jönnek létre.

A másik oldalon, a rendszerváltás veszteseit képviselő szociáldemokraták ereje is folyamatosan gyengül a sorozatos korrupciós botrányok és kormányzási bénázások hatására. És bár a párt és a választói blokkja közötti kapcsolat évtizedekre megy vissza, a lojalitás erős, a kapcsolat meggyengülése mégis érzékelhető. És minden jel szerint a folyamat zajlik tovább.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://m.mandiner.hu/trackback/125175