Terrorvádak

Baljós érzéseim vannak – Gaudi-Nagy Tamás a Budaházy-ügyről

2018. február 14. 10:13

Írta: Kereki Gergő

Nincs joghatályosnak tekinthető elsőfokú ítélet a Budaházy-ügyben, hivatali bűncselekmények megalapozott gyanúja vethető fel az ítélet írásba foglalása kapcsán – ezt Gaudi-Nagy Tamás jogász mondta a Mandinernek a Budaházy-per másodfokú tárgyalásának keddi napján.Gaudi kényszervallatásról és arról is beszélt, hogy az első fokon eljáró ügyész neve szerzőként fel van tüntetve az egyik bírósági jegyzőkönyv elektronikus dokumentumában. Hozzátette: baljós érzései vannak, hiszen a másodfokú tanács sem viselkedik pártatlanul.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által meghozott ítéletről fog dönteni az elkövetkező két hétben. Mi az ön véleménye az elsőfokú ítéletről? 

Az elsőfokú ítélet minden olyan jellemzővel bír, amire azt mondja a szakma, hogy egy teljes mértékben megalapozatlan ítélet, amely ráadásul olyan bizonyítékokra támaszkodott, amelyek beszerzése a nyomozó hatóságok részéről több esetben kirívóan törvénytelen volt. Itt akár kényszervallatások útján beszerzett vallomásokra gondolok, például Fábián Róbert vádlott vonatkozásában, vagy Soós Tibor – aki az egyik legkomolyabb terhelő tanú – esetében is egyértelmű bizonyíték van arról, hogy őt olyan szintű kényszer alá helyezték a nyomozó hatóságok, hogy nem volt más választása, és minden elé rakott jegyzőkönyvet aláírt. Fábián Róbert egyébként már azóta visszavonta a kényszervallatás hatására tett vallomását. Viszont sajnálatos módon a kényszervallatás miatt indult büntetőeljárást megszüntették, hiszen megállapították az iratokból, hogy semmi rendkívüli nem történt, mindezt úgy, hogy senkit sem hallgattak meg ebben az ügyben, a nyomozó hatóság tagjait nem számoltatták be a kényszervallatás vonatkozásában.

Mit lát az ítéletben?

Az ítéletben azokat a tüneteket látjuk, amelyeket nem szabadna látni egy ilyen kirívó súlyú bűncselekmény esetében, hiszen az az alapelv, hogy minél súlyosabb bűnügyben járt el az állam egyik szerve, annál alaposabban kellene eljárnia. Ez az alapelv itt egyértelműen sérül. Az elsőfokú ítélet felülbírálatra alkalmatlan, hiszen súlyos megalapozatlansági problémákban szenved. Találkozhatunk az ítéletben nem megfelelő indoklással, valamint olyan esettel is, amikor bizonyos tények iratellenesen lettek megállapítva. Az az alapelv is sérül, hogy a kétséget kizáróan nem bizonyított tényt a terhelt terhére értékelni nem lehet, hiszen jelen esetben az első pillanattól fogva az lengi körül az egész ügyet, hogy mindenképpen az alaptételhez rendeljenek egy végső döntést. Az alaptétel pedig az, hogy Budaházy György és társai terrorcselekményt követtek el. Olyan apróságok pedig nem érdeklik az állami szerveket, hogy mik a házkutatás törvényes kritériumai, vagy hogyan kell szabályosan kihallgatni valakit, vagy hogy kell a kényszerintézkedéseket szabályosan alkalmazni. Azt is meg kell jegyeznem, hogy ebben az ügyben a kényszerintézkedéseket megtörésre is használták, hiszen tudjuk azt, hogy például Soós Tibor felesége elmondja, hogy őt a rendőrök arra bírták rá, hogy a Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyvédjének a megbízását vonja vissza és egy másik védőt bízzon meg.

Az elsőfokú ítélet tehát felülbírálatra alkalmatlan,

ezért helyes a hatályon kívül helyezésre vonatkozó indítványa Szikinger István ügyvéd úrnak. 

Schiffer András, Gaudi-Nagy Tamás és Morvai Krisztina a Budaházy-per másodfokú tárgyalásának első tárgyalási napján

Akkor egy egyszerű hatályon kívül helyezés orvosolhatja a problémát?

Azért én továbbmennék még, hiszen ennél sokkal rosszabb a helyzet. Véleményem szerint ugyanis nincs joghatályosnak tekinthető elsőfokú ítélet az ügyben.

Mivel indokolja ezt?

Ezt azzal indoklom, hogy az ítélethozatalt hivatali bűncselekmények megalapozott gyanúja övezi. Mindezek miatt a Nemzeti Jogvédő Szolgálat 2017. december 22-én feljelentést tett a legfőbb ügyésznél részletes, tizenhárom oldalas indoklással, valamint bizonyítékokkal alátámasztva. A feljelentés egyébként hivatali visszaélés és közokirat-hamisítás bűncselekményről szólnak bírói, ügyészi közreműködésekkel. A feljelentés alapján a legfőbb ügyészség áttetette az ügyet a Központi Nyomozó Főügyészséghez idén januárban. Hozzáteszem, ez nem volt egy szerencsés döntés, miután a vádat pont az a Központi Nyomozó Főügyészség képviseli, amelynek a soraiban ül és dolgozik az az ügyész, aki a vádat képviselte első fokon. Ez az az ügyész, akivel kapcsolatban feljelentésünk két súlyos körülményt hoz fel.

Mik azok?

Az egyik az, hogy az elsőfokú ítélet szóbeli indokolásakor 2016. augusztus 30-án, a körülbelül ötórás szóbeli ítélethirdetés során az ügyész egyetlen egy sort nem jegyzetelt, egyetlen egy billentyűleütést sem végzett az előtte levő laptopján. Ezt mindenki a saját szemével láthatta, aki ott volt az elsőfokú ítélet kihirdetésekor. Majd ezek után, amikor a bíró befejezte az indoklását, akkor az ügyész a fellebbezési nyilatkozatát úgy tette meg, hogy az előtte levő laptopjáról olvasta fel a tételes fellebbezési nyilatkozatot. Ez önmagában két dologgal lehet indokolható. Az egyik az, hogy gondolatolvasó volt, a jövőbe látott és az előző nap megírta tételesen azt a fellebbezési nyilatkozatot, amit tett. Tehát kitalálta a bíró gondolatait, hogy milyen ítélet fog születni és ő pont annak megfelelő fellebbezést írt meg előre. Meglehetősen hosszú fellebbezési nyilatkozat volt ez, amelyben személyre szabottan kellett hosszan kifejteni azt mind a tizenhét vádlott vonatkozásában, hogy az akkor hallott ítélet miért nem megfelelő, miért fellebbez ellene. A másik jóval valószínűbb indok az, hogy nem jövőbelátó volt, hanem

nem zárható ki az, hogy már előre tudta az ítélet tartalmát.

Na most ez ugye a Tanú című film ötvenes évekbeli hangulatát idézné, ha így lenne. Ezt ki kell vizsgálni.

Mi a másik körülmény?

A másik fontos körülmény, hogy a bíróság a 2016. augusztus 30-i tárgyalási nap, valamint az azt megelőző tárgyalási napok jegyzőkönyveit elektronikusan is kiküldte a védőknek és a vádlottaknak. Az elektronikus jegyzőkönyv adatlapján pedig szerzőként Dr. Prancz Balázs ügyész neve szerepel. A tárgyalási jegyzőkönyv vezetése a bíróság feladata, ahhoz az ügyészségnek semmi köze nem lehet. Hogy kerülhet az eljáró ügyész neve egy olyan ügyben a bírósági jegyzőkönyv szerzői közé, ahol százhuszonöt év fegyházat kapnak első fokon a vádlottak?

Mi a véleménye az elsőfokú ítélet írásba foglalásának körülményeiről?

Ez is nagyon súlyos ügy. Kenéz Andrea tanácselnöknek a 2016. augusztus 30-án hozott elsőfokú ítéletét harminc napon belül le kellett volna írnia. Ez a harminc nap egy alkalommal hosszabbítható meg. A hatvan nap tehát bőven letelt, amikor az ítéletet 2017. májusának közepén megküldték a vádlottaknak. Viszont a bírónő időközben, év elején bejelentette, hogy nem kívánja bírói mandátumát meghosszabbítani, és ez a mandátum 2017. április 30-án megszűnt. Ugye az ítélet csak akkor lehetne törvényes, ha ezt a tárgyalást vezető bíró, Kenéz Andrea befejezte volna április végéig. Rendelkezésünkre állnak viszont olyan bizonyítékok, amelyek igazolják, hogy az ítélet ekkor még nem volt kész. Ilyen bizonyíték az, hogy a vádlottak és védők személyesen is érdeklődtek az ítélet iránt április végén, valamint május elején, és azt a választ kapták, hogy még nincs meg az ítélet. Tehát itt az a gyanú áll fenn, hogy

ezt az ítéletet nem Kenéz Andrea tanácselnök fejezte be,

és ezt nem csak ezeket a körülmények igazolják, hanem az ítélet tartalma is. Ugyanis az ítéletben számtalan olyan elem van, amely egyértelműen arra utal, hogy egy olyan ember írta az ítéletet, aki biztosan nem volt ott a tárgyaláson. Például az van az ítéletben, hogy Fábián Róbert vádlott a vallomását a tárgyalási szakban vonta vissza. Ez nem igaz, hiszen sokkal hamarabb vonta vissza a vallomását. De nem igaz az sem, hogy Fábián Róbert a vallomását a bíróság előtt felolvasta, hiszen a bíróság szemébe nézve mondta el azt. Ezeken kívül még tele van az ítélet olyan elemekkel, amelyekből arra következtethetünk, hogy nem olyan személy foglalta írásba az ítéletet, aki ezen a tárgyaláson aktívan részt vett. Ezek nagyon súlyos körülmények, amelyek előzetes kérdésnek minősülnek. Ami azt jelenti, hogy egészen addig, amíg ezek az előzetes kérdések nem tisztázottak, nem lehet folytatni az eljárást, tehát fel kell függeszteni a tárgyalást. Nem folyhat jogállami körülmények között úgy ez az eljárás, mintha minden normális mederben folyna. El kell számoltatni a bírákat, az ülnököket, az ügyészeket abban a kérdésben, hogy milyen körülmények között született az elsőfokú ítélet. 

Gaudi-Nagy Tamás, jogász, volt országgyűlési képviselő

Volt egy másik felfüggesztésre irányuló indítványa is a védelemnek. Előzetes döntéshozatali eljárás akartak kezdeményezni az Európai Bíróságnál. Mi ennek a lényege?

Ennek a lényege az, hogy

a magyar Btk.-ban szereplő terrorcselekmény tényállás nem felel meg az európai uniós követelményeknek,

ezért ennek megvizsgálására a védelem az Európai Bírósághoz akart fordulni előzetes döntéshozatali eljárás érdekében, valamint az Alkotmánybírósághoz a Btk. ezen szakaszának nemzetközi szerződésbe ütközése miatt. 

A védelem indoklása a következő volt: a Btk.-ba a terrorcselekmény tényállása 2003-ban egy európai uniós kerethatározatban foglaltak átültetése során került be. A kerethatározat pedig az irányelvnek kvázi elődje. Tehát tévesen mondta Lassó Gábor bíró úr, hogy teljesen más a kerethatározat és az irányelv, ugyanis mindkét esetben ugyanaz a feladata a tagállamoknak: át kell ültetni a szabályozás tartalmát a célnak megfelelően, szabadon megválasztott eszközökkel. A célt pedig úgy határozta meg a kerethatározat, hogy csak olyan cselekményt lehet terrorcselekménynek nevezni, ami egy államot, nemzetközi szervezetet komolyan károsító potenciállal bír. A mi állításunk viszont az, hogy a magyar Btk.-beli terrorcselekmény tényállás túllépte a kerethatározat céljait, ugyanis az EU által meghatározottaknál jóval szélesebb körben határozza meg a terrorcselekménynek minősülő cselekmények körét, ez pedig sérti az átültetésre vonatkozó uniós normákat. Az Európai Unió Működéséről szóló szerződés 280. cikke ugyanis kimondja, hogy az elérendő célokat illetően minden címzett tagállamra nézve kötelező a kerethatározat és az irányelv.

A bíróság azonban elutasította az előzetes döntéshozatalra irányuló indítványt. Megalapozottnak találta a bíró indoklását? 

Teljesen képtelen volt az indoklás. A bíró úr ugyanis azzal indokolt, hogy nem a bíróság dolga ezt a kérdést eldönteni. Az előzetes döntéshozatalnak viszont pont az a célja, hogy azt indítványozza a terhelt, hogy vizsgáltassa meg a bíróság az Európai Bírósággal azt, hogy azt az adott jogszabály, itt jelen esetben a magyar Btk. terrorcselekmény tényállása összeegyeztethető-e az európai uniós kerethatározattal. 

Teljesen egyszerű a képlet. A bíróság dolga eldönteni, hogy van értelmezési vita vagy nincs. Ha szerinte van, akkor fordulhat előzetes döntéshozatal érdekében az Európai Bírósághoz. Itt pedig egyértelműen felmerült ez az értelmezési probléma, hiszen ahogy a védelem is levezette a Btk. terrorcselekmény tényállása nem felel meg az uniós kerethatározatban foglaltaknak. Erre egy tökéletes analógiát is hozott a védelem. Ráadásul azt, hogy ez tényleg egy analógia még Lassó bíró is elismerte, csak hozzátette, hogy nem elég szoros a kapcsolat. De az analógia pont ilyen esetről szól. Az analóg példa ugyanis az, hogy Hollandia a madárvédelmi irányelvet sértette meg. A madárvédelmi irányelv ugyanis úgy szól, hogy akkor lehet kivenni védelem alól madárfajokat, ha azok súlyos károkat okoznak a mezőgazdasági szektorban. A hollandok azonban nem ezt csinálták, nyilván szeretnek vadászni, hiszen az irányelvnél enyhébb feltételeket határozott meg a holland jogszabály, és sima károk esetében is kivett a védelem alól bizonyos madárfajokat. Tehát könnyebben tetté vadászhatóvá a madarakat. És ebben az ügyben megállapította az Európai Bíróság, hogy Hollandia nem megfelelően ültette át az irányelvet, hiszen enyhébb feltételek esetén tette lehetővé a védettség alóli kivételt.

Magyar vonatkozásban hogyan kell ezt értelmezni?

Itt a magyar Btk. vonatkozásában ugyanez az analóg helyzet áll fent, hiszen olyan magatartásokat rendel büntetni a magyar Btk., amely az uniós kerethatározat szerint nem lenne terrorcselekmény. A vád tárgyává tett cselekmények vonatkozásában könnyű belátni, hogy nincs komolyan károsító potenciál bennük. Tehát a melegbárok, pártirodák, politikusok lakásai elleni támadásokra lehet azt mondani, hogy morálisan nyilván nem elfogadható dolgok, de ettől még a kerethatározat szerint nem felelnek meg a terrorcselekmény követelményeinek. Ugyanis a kerethatározat szerint a terrorcselekmény egy államot komolyan károsító potenciálú támadás. Tehát itt olyan hatalmas támadásokra kell gondolni, mint például a nizzai terrortámadás, vagy azok a támadások, amiket az elmúlt években láttunk Európában. Ráadásul, hogy még ezt fokozzam, dr. Katona Tibor, az ügy előadó bírája, aki szintén a tanács tagja, három évig az Országos Bírósági Hivatal megbízásából, Handó Tünde felhatalmazása alapján európai jogi koordinátorrá lett kinevezve a magyar bírói kar élére. Tehát az volt a feladata, hogy az európai jogi normáknak való megfelelésben segítsen az eljáró bíróknak. Na most, ehhez képest hallottunk egy rettenetesen rossz és felületes indoklást arról, hogy miért utasították el az indoklást. Az indoklásban Lassó Gábor bíró úr még az Európai Bíróságot és az Emberi Jogok Európai Bíróságát is összekeverte egyébként. Tehát ez úgy ahogy van nagyon aggályos. Nagyon baljós érzéseim vannak.

Előterjesztettek elfogultsági indítványt is a tanácselnök személyével szemben. 

Igen. Ezt is ki kell vizsgálni.

A legszerencsésebb az lenne, ha nem ez a tanács járna el az ügyben,

hanem egy pártatlan, szakmailag felkészült tanács. Most ugyanis ezen a tárgyaláson megmutatták, hogy képtelenek pártatlanul eljárni. Ha minden így folytatódik, akkor sajnos a legrosszabb forgatókönyv sem kizárt, tehát az, hogy egy törvénytelen elsőfokú ítéletet akár helyben hagynak vagy még akár súlyosbítanak is. Ez viszont az egész magyar jogállamiság rombolását eredményezné.

A bejegyzés trackback címe: http://m.mandiner.hu/trackback/125128