Kate Millett

„Meg akart ölni”: húga szerint mentálisan beteg szadista volt a híres feminista

2018. február 9. 18:29

Brutális történeteket mesél el egy friss interjúban a híres feminista szerzőről, a 2017 szeptemberében elhunyt Kate Millettről húga, Mallory Millett. Mallory szerint nővére súlyos mentális problémákkal szenvedett, amelyek miatt alig mert vele egy szobában aludni. Mallory mára ki meri mondani: nővére gonosz ember volt; s nagyjából ezt gondolja Kate feminista örökségéről is.

„Milyen bizarr, hogy a nyilvánvaló mellett kell érvelni; hogy újra és újra bizonyítani kell, ami magától értetődő, szóval hadd legyek olyan sértő, amilyen csak tudok: a férfiak férfiak, a nők pedig nők. Alapvetően különböznek, és természetesen adódik ebből egy munkamegosztás. Ennyi” – válaszolja a FrontPageMagazine kérdésére Mallory Millett, a nemrég elhunyt feminista aktivista, Kate Millett húga. 

Kate Millett 1934-ben született és 2017 szeptemberében hunyt el, 82 éves korában. Míg a feminizmus első hulláma leginkább a választói joggal és a tulajdonjoggal volt elfoglalva, a hatvanas években kibontakozó második hullám már sokkal több témával foglalkozott, és többnyire innen eredeztetik a gender-elméleteket is;

nagy hatással volt rájuk a kulturális marxizmus és a posztmodern.

Olyan művek tartoznak ide, mint Simone de Beauvior, Jean Paul Sartre francia baloldali filozófus feleségének 1949-es munkája, A második nem, vagy Bretty Friedannek Beauviortól ihletett, 1963-as munkája, a The Feminine Mystique. Ezek közé a nőiség és férfiasság biológiai eredetét megkérdőjelező munkák közé zárkózik fel Kate Millett 1970-es, Sexual Politics című munkája. A minnesotai Millett hol leszbikusnak, hol biszexuálisnak tartotta magát, s úgy tekintett magára, mint nőjogi, emberi jogi harcosra, egyben a pszichiátria elleni küzdelemben is részt vett.

New Yorkban lakó, családos húga azonban más nézeteket vall: „Kiütést kapok attól, hogy a feministák bele vannak zúgva a nők »felszabadítás«-ába. Okos kifejezések vannak arra, hogy tőrbe csalják a tudatlan lelkeket. Az egyik, dörzsölt módszerük, hogy új szótárat teremtenek a régi hitek, erkölcsök, tabuk és félelmek megkerülésére. A választáspártiság (pro-choice) az újbeszél eufemizmus egy emberi lény megölésére, az álmodozók (dreamers) illegális bevándorlókat jelentenek; a progresszívek egy olyan csoport, ami visszarángat minket a barlangba; a menedékvárosokban egy amerikai állampolgár sem érezheti magát biztonságban; megőrülök ettől a felszabadítás-dologtól.”

Millett húgának a metoo-kampányhoz is van egy-két szava: „ötven évnyi, méltóságos »tudatosítás« és felszabadítás után és a mostani Harvey Weinstein-botrány közben az áldozatok kislányosan azt mondják, hogy »lefagytam, megbénultam, beengedtem, mert nem tudtam, mit tegyek, meg voltam rémülve!« Hát, ez elég hülye felszabadítás. Amikor kislány voltam, azt tettük ilyenkor, amire anyánk tanított: azt üvöltöttük, hogy NEM, arcon vágtuk, kimentünk a szobából vagy hívtuk a rendőröket.”

Mallory Millett arról is beszél: 1969-ben részt vett ilyen tudatosságnövelő összejöveteleken New Yorkban nővérével. Mint kiderült számára,

Mao Kínája volt számukra a sorvezető, a céljuk pedig az amerikai család lerombolása,

amit Kate olyan, „patriarchális intézménynek tartott, aminek célja a nők és gyermekek rabszolgaságban tartása és elnyomása”. Megalapították a NOW-mozgalmat, aminek célja a patriarchátus lerombolása volt a promiszkuitás, a prostitúció, az abortusz és a homoszexualitás propagálásával. Minden intézményt meg akartak fertőzni: az egyetemeket, a médiát, az általános iskolát és a középiskolákat, a kormányzati szerveket, a tanári szakszervezeteket, a jogalkotást, mindent.

Kate Millettet többször kezelték mentális problémákkal, valószínűleg mániás-depressziós volt. A pszichátriai kezeléseiről két könyvet is írt. A mániás depresszióval, ha kezelik, egész jól el lehet élni, Kate Millettnek azonban súlyosabb gondjai voltak. Húga a Front Page Magazine-nak elmondja: Kate öt éves volt, amikor ő megszületett, s nővérük, Sally beszámolója szerint egyszer, amikor ő hazaért, Kate épp Mallory meggyilkolását tervezte a mózeskorás körül. Egy szobában aludtak ketten, s Kate úgy emlékszik, gyakran nem bírt vagy nem mert aludni, nővére pedig „megalomániás, tisztességtelen és gonosz” személyiség volt, egy „szadista”, aki „örömét lelte mások sértegetésében”.

Mallory leszögezi: nehéz neki ezekről beszélnie, mivel a testvéréről van szó, és sok időbe tellett, mire némi háttértámogatással és segítséggel beszélni tudott minderről. Hozzáteszi: a család, tehát a testvérei és édesanyja többször megpróbálták elérni, hogy orvosi segítséget kapjon.

Különösen azután, hogy Mallory egy hétig együtt lakott nővérével, aki „forgatta a szemét, habzott a szája és »kicsi zöld emberkékkel« beszélgetett”. Végül „a nővérem, Sally jött Nebraskából, hogy kimentsen”. Egyszer Kate írt egy könyvet, amiben „mély kötődését írta le szerelme, Sita iránt. Sita válasza az volt, hogy öngyilkos lett.” (A könyv címe egyszerűen Sita, 1976-ban adták ki.)

Kate Millett a mentális zavaraival kapcsolatos aggodalmakról úgy tartotta, hogy az olyan címkéket, mint skizofrénia és mániás depressziós, a társadalmilag nem elfogadott viselkedésű emberek elnyomására találta ki a pszichiátria.

A bejegyzés trackback címe: http://m.mandiner.hu/trackback/124945