Ezek a katolikusok...

2018. január 17. 22:29

Az állam és az egyház szétválasztása régi dolog és koronként más és más eszközökkel próbálták a haladók elkövetni.

2018. január 17. 22:29
Aristo
Aristo blogol

„Miután a hódmezővásárhelyi plébános a híveket a Fidesz jelölt melletti kiállásra biztatta, szemben az igencsak amatőr módon hazudozó villanymérnökkel, elszabadultak az indulatok. A libsi sajtóban cikkek tucatjai jelentek meg, melyek elítélik a boldogtalan plébánost tettéért. Mindegyiknek közös alapvetése, hogy az egyház szolgái ne beszéljenek bele a politikába, mert ugye egyrészt semmi közük hozzá, másrészt pedig az állam és az egyház jól szét van választva.

Ez a szétválasztás régi dolog és koronként más és más eszközökkel próbálták a haladók elkövetni. Először voltak a gúnyiratok felvilágosodás hőseinek tollából, melyek jól kifigurázták a kövér, mihaszna egyházfikat, akik a szegényeken, a »népen« élősködnek, zabálnak és közben mindenféle bűnöket követnek el. Aztán – amint megérett rá a helyzet – a kritika fegyverét felváltotta a fegyverek kritikája. Nekiláttak guillotine alá küldeni, kardélre hányni és más, elmés módokon kivégezni az egyház embereit.

Az, mondjuk, kétségtelen, hogy két dolog szétválasztásának igen hatékony módja, ha az egyiket megsemmisítjük. A szovjet kommunisták úgy jártak el, hogy a gulágra küldték, vagy agyonlőtték az egyház embereit, ilyen módon választva el őket az államtól. A szétválasztás programja puhább eszközökkel, de tovább fut azóta is.

A mostani nagy egyházellenes felzúdulásból is kiemelkedik Hercsel Adél cikke, melyben, a szokásos gyalázkodáson túl, beavat bennünket spirituális életének titkaiba is. Azt írja benne, hogy ő bizony egészen 20 éves koráig hithű, templomba járó, a vallását gyakorló ifjú hölgy volt. Aztán 2010-ben azt tapasztalta, hogy »a pap felmenve a szószékre, a maga kenetteljes pópastílusában, prédikációjában ezúttal nem Krisztus, a pátriárkák vagy más szentek cselekedeteinek és bölcseleteinek magyarázatával készült, hanem előadott egy sunyi agitkát, ami azzal a mondattal zárult, tisztán emlékszem most is: >>ugye, kedves híveim, most már mindenki pontosan tudja, jövő vasárnap hová kell húzni az X-et.<<« És neki ettől elment a kedve az egésztől. Pedig, mint írja: »bármilyen meglepő, tényleg hiszek ebben az egészben.« Ez az »egész« amibe ő állítása szerint hisz – amit én viszont kötve hiszek – nem kevesebb, mint a megváltás, az örök élet és a bűnök bocsánata, melyeknek meglehetősen profán leírása az, hogy »ez az egész«.

Adél – aki túl a Hvg-s újságíráson író, költő és hadvezér is egyben – láthatóan nem emlékszik arra, pedig bizonyára említették neki, hogy a római katolikus egyházat alapvetően az különbözteti meg a legtöbb keresztény felekezettől, hogy tanítása szerint az üdvösséghez vezető út a római Anyaszentegyházon keresztül vezet, és semmiképpen sem a HVG-n keresztül.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Kapcsolódó cikkek

Összesen 72 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Csakcsöndben
2018. január 21. 13:52
ez a barom ismét alulmúlta önmagát, pedig ez ugye egyre nehezebb.
GV0917
2018. január 18. 23:03
A kultúrát lehet erőszakosan is terjeszteni. Mindez 1945 május utolsó napjaiban történt. A debreceni Szent Anna templomban nagymise volt. Az ajtó nyitva.Kihallatszott az orgona hangja. Ez vonzotta be azt a tányérsapkás, arany -vállappal azon három csillaggal.Egy sztarsi lityinantot..Az orgonaszó kis idő múltán elhallgatott. A szószékre feljött a pap és elkezdte prédikációját. A sztarsi lityinant fészkelődött egy kicsit, majd ingerülten felpattant.Propaganda doszty, davaj mjúzika! Bisztra! Minden elcsöndesedett, meredten néztek az orosz katonára. Erre egy civil( az ügyeletes figyelő- a Debrecenben működő szovjet GPU- a KGB elődje egyik ágense odalépett a tiszthez. egy papírlapot felmutatva valamit súgott a fülébe. )Erre felállt, sapkáját levéve csak annyit mondott: Szpaszíva! És a kopóval a sarkában távozott.
Sulammit
2018. január 18. 14:49
Aristo, jó az írás! Ha ez a Hercsel Adél eddig jó keresztény volt, élt a szentségekkel, hogy a csudába tudott elfordulni Jézustól, egy pap politikai iránymutatása után? Mi az, hogy magában imádkozgat? Hogy van az, hogy nem hiányzik neki a keresztény közösség, amiben eddig részese volt? A szentmisék, az áldozás? Miért nem ment egy másik templomba? Vagy egy másik misére, amit nem az az atya celebrált? Akkor lett volna bátor, következetes, ha ezt észrevételezi az atyánál is.
Bűbájos Küsmödy
2018. január 18. 11:31
Háá meeja zegyház ne plitizájjon!!! (kivéve persze Beer Mikit!)
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ezek is érdekelhetik