Jobbik-ballib: az új Charta

2017. december 18. 14:54

Mauri partizán
Mandiner

Szavazópolgárt így még nem vertek át az elmúlt 27 évben.

Ha valami, hát a Jobbikért szervezett össznépi tüntetés aztán megmutatta, hogy a nagy 21. századiság harsogása közepette - ami eleve érthetetlen egy elvileg keresztény-konzervatív párt szájából, akiknek papírformából kiindulva nem a progressziót kéne éltetniük, de ezen a Jobbik esetében már nem is érdemes fennakadni.

Itt tulajdonképpen semmi más sem történik, csak egy negyedszázad múltán felmelegített Demokratikus Charta-mozgalom.

A '90-es évek elején a sok ostoba lózunggal lefedett terv kizárólag az MSZP gettósításának feloldását szolgálta. Ez sem volt egy különösebben eredeti gondolat, hiszen a társadalomromboló erők mindig úgy tudtak beilletlenkedni a szalonok világába, hogy az ott lévőkkel elhitették, friss társaságuk ugyan eléggé büdös, de akik igazán veszélyesek – és amely veszély miatt nekik össze kell fogni –, azok még sokkal undorítóbbak.

Az aktuális veszély aztán lehetett a monarchia, a reakció, a fasiszták, a nácik, végül már csak a konzervatívok és a kör szabályszerűen a normalitás pártján állókkal fog bezárulni, amint arra már látjuk is a példákat.

A Demokratikus Charta ugyanerről szólt. Utáljuk az MSZP-t, de mit tegyünk, a jogállam érdekében össze kell velük fogni. Elég felemás módon kimosakodott komcsik ezek, az egyiknek még a lógó gatyájából kitüremkedik a Kommunista kiáltvány, a másiknak meg a frissen lopott, azaz privatizált milliók, de ezeket inkább megtűrjük, mert a fenyegető veszély sokkal nagyobb.

És különben is, az ellenségem ellensége a barátom, meg nem értek vele egyet, de az életemet adnám azért, hogy elmondhasd.

Az ezerszer elkoptatott, balliberális narratíva, amit valójában sokkal inkább a gyűlölet és a gazdasági hatalom totális visszaszerzésének vágya vezérel, mint a világjobbító gondolatok, ám sajnálatos módon ezek az egalitárius tündérmesék valahogy mindig vonzzák a jogvédőket, civileket, feministákat, technokratákat, aktivistákat és egyebeket, így a bepalizásra sok ezren vágyakoznak, újra és újra.

Az persze nem számít, ha ezeket a bepalizottakat a Jobbik – lecserélni szándékozott – törzsközönsége pár éve még meglincselte volna. Most ők a kisebbik rossz. Ők az MSZP, ki kell mellettük állni az önkénnyel szemben.

A tény, hogy mindezt a Jobbik elfogadja, sőt, generálja, egy elvhű, régóta Jobbik-szavazónak lehet a legfájdalmasabb. Mert akármilyen is az az ember,

de így szavazópolgárt még nem vertek át az elmúlt 27 évben.

Megmondom őszintén, ezen a hideg, számító elvtelenségen, ami a Jobbik egyedüli princípiuma, még én is meglepődtem. Az ember előbb-utóbb megszokja, hogy demokratikus játékszabályok között előbb-utóbb csak a maffia módjára leosztott piac miatt érdekes a politika az aktív alakítóinak, de legalább ezek az erők nagy általánosságban nem mocskolnak be igazi értékeket.

Egy SZDSZ vagy a régmúlt MSZP elveiről ugyanígy csak a pénz viszonylatában lehetett beszélni, viszont a színjátékuk is erre utalt. Ilyen progresszív alakulatokban csalódni sem kell.

Ezzel szemben a Jobbik – félretéve a szégyenletes és magyarázhatatlan vulgárszélsőjobboldaliságot, antiszemitizmust, utcai rasszizmust és filozófiailag ellenbaloldaliságot – legalább a felszínen mutatott magáról egyfajta tradicionálisabb, konzervativizmusra hajló képet is. Nem túl sokat, és azt belekeverve mindenféle ostobaságba, de a kicsit is értékelni kell.

És amikor erről is kiderül, hogy színjáték volt, olyanok ügyeskedése, akik az első nagyobb ajánlatra is örömmel elfogadják egy oligarcha bosszúszomjas útmutatását, megtagadják minden korábbi elvüket – tekintet nélkül azok értékére –, és ugyanúgy a technokrata, progresszív semmit kezdik el fütyülni, mint a baloldal, akkor a csalódottságnál erősebb a düh.

Mert ki tudja, a semmiből is lesznek csahosok, de azért gyakoribb, hogy csak a megfelelő időt várták a csaholásra.

Itt van nekünk ez az operettpárt,

ami dühös, zászlóégető emberekből lett egyszerre az új SZDSZ, ami az antikommunizmus feladását jelenti a pénzért cserébe, és lett másodjára az új MSZP, ami a gettóból való kiszabadulást és a progresszió Júdás-csókját illeti.

Nem tagadom, Novák Elődöt nem tartom valami sokra és keresnem kéne az olyan közéleti megnyilvánulásait, amelyek nem voltak kínosak, de az elmúlt másfél év fényében úgy viszonyul Vonáékhoz, mint az erkölcs szobra a Budapest Pride-hoz. Amin egyébként 2018-ban várom a Jobbik kamionját.

A bejegyzés trackback címe: http://m.mandiner.hu/trackback/122454