Nem tartom rossznak a férfiprioritásű társadalmat

2017. december 18. 09:27

Beer Miklós
HVG

A család szerkezetében akkor van harmónia, ha van egy komoly, felelősségteljes gondoskodója a családnak, és mellette ott van egy csodálatos szép szerep feleségként, anyaként. Interjú.

„Felmerült, hogy Ferenc pápa megváltoztatná a Miatyánk egy sorát, illetve vannak olyan változások is, amelyek összekapcsolódnak a nyugati társadalmakban felbukkanó kérdésekkel, hirtelen az is téma lett, hogy az Atya, az Úr név a férfiközpontú társadalom lenyomata, ezekről mit gondol?

Most volt a reformáció 500. évfordulója, ott is eljött a változás meg a reform. Életfilozófiámnak tartom azt, hogy egyensúlyt kell teremteni az értékek és a formák között. Ez a dolgunk, hogy minél életszerűbb, időszerűbb formákat találjunk, de ezzel együtt egyre jobb hangsúlyt kapjanak az értékek. A pápa megnyilatkozásaiban is ezeknek tudok örülni – ő tud új formákat találni.

A Miatyánk szövegváltozata, amit a franciák elfogadtak már, és ezt a pápa is jóváhagyta, megint azt mutatja, hogy miért ragaszkodunk görcsösen nyelvészeti szempontokhoz ahelyett, hogy az üzenetet hangsúlyoznánk. Mondogattuk, hogy »ne vígy minket a kísértésbe«, de szerintem senki sem tudta, hogy ez mit jelent. A Miatyánknak gyönyörű íve van, és akkor most a francia püspöknek volt annyi bátorsága kimondani, hogy csak annyit kéne változtatni, hogy »ne engedd, hogy kísértésbe essünk«, és akkor már mindjárt van értelme: mind ezernyi kísértésnek vagyunk kitéve, és sokszor elbukunk, és védelmet kérünk. Ennek nagyon örülök.

Vannak ilyen érdekes hangsúlyok, mint a férfijogú társadalom vagy férfiprioritású társadalom? Pál apostol egyik levelében van egy ilyen mondat, hogy »nincs hát többé zsidó, sem hellén, nincs rabszolga, sem szabad, nincs férfi és nő, mert mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban«. Ez egy nagyon felszabadító üzenet. Ugyanakkor azt mondom, hogy ezt a normalitás határai között kell értelmezni. Azt perverzitásnak tartom, ami Nyugatról jön, ez a genderprogram. Ez nem normális, ez egy bolond világ, átoperáltatni magukat nőből férfivé, férfiból nővé.

A női papság ellenzése azért korlátozza a nőket.

A női papság ellen nem tudok racionális érvet felhozni. Viccesen azt szoktam mondani, hogy nem lehet. Miért nem? Mert anyukám azt mondta, hogy a nők maradjanak messze az oltártól. Nem tudok más logikát mondani, nekem ez egy ilyen érzésem – nem kell mindent feltétlenül átértékelni. Jézus mégiscsak férfi volt, ez tény. A család szerkezetében akkor van harmónia, ha van egy komoly, felelősségteljes gondoskodója a családnak, és mellette ott van egy csodálatos szép szerep feleségként, anyaként. És mindig bosszant engem, ha ezt kiforgatják azzal, hogy ő csak mosogasson, takarítson. Nem, a szép oldalát emelném ki, hogy egy anyai ölelést csak egy anya tud adni a gyereknek. A világot ilyennek teremtette az Isten, és ez nekem nagyon fontos. Én már maradok ennél, hogy a férfiprioritású társadalmat nem tartom rossznak. Azért pedig mindig szót emelek, hogy a férfi papság szerepe erősödjön, bővüljön. Örülnék, ha ki tudnánk jönni abból a csapdából, hogy túlértékeljük a nőtlenséget a hiteles férfi magatartásnál.

Magyarországon van a keresztényüldözés ellen küzdő államtitkárság, az ország mindig hangsúlyozza elszántságát ezen a téren. Ugyanakkor olyan történetekbe futottunk bele Iránnal, Kínával, ahol van keresztényüldözés, de ezeket inkább nem bolygattuk. Van-e értelme politikai szintre emelni a keresztényüldözés elleni harcot?

Erről azt gondolom, hogy ezen egyszer majd túl kell lépni. Nekünk egyházaknak kellene kapcsolatot erősíteni a testvérközösségeinkkel, van is valami ilyen, de a koptokkal, a szíriai, iráni, iraki közösségekkel nekünk kéne ilyeneket csinálni, ez nem állami feladat. Karácsonykor Ferenc pápára tekintve, a mai világhelyzetet nézve: mi nem maradhatunk meg az 500 évvel ezelőtti gyűlölködés szintjén a protestáns testvérekkel, még kevésbé maradhatunk meg az 1000 éves szembenállásnál a zsidókkal, de éppen így a muszlim világgal való szembenállásunknál sem. Ezeken mind túl kell lépni.

Jézus Krisztus sem csak a keresztényekért halt meg, hanem a muszlimokért, sintoistákért, buddhistákért, nemhívőkért, mindenkiért. Ha ezt nem látjuk világosan, baj van velünk. Nem tudom, milyen ötletből jött létre ez az iroda, meg hogy mit csinálnak pontosan, de talán ez nem az állam dolga lenne. Miért csak keresztényeken akarunk segíteni? Biztos jó szándékkal jött létre, de nem tartom egy bölcs lépésnek.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://m.mandiner.hu/trackback/122427