Kakucsország zord földjén

2017. április 21. 13:06

N. Kósa Judit
Népszava

Ebben az országban már fel se tűnik, hogy a munkanélküliség állami segítség híján maga a létbizonytalanság.

„Kakucsország ma már vállat sem rándít, hogy állami félpénzen tartanak egész régiókat, és negyedmillió ember végez gyakran értelmetlen közmunkát az országos hatalomhoz bekötött helyi kiskirályok úri kedve szerint. Kakucsország még csak nem is krákogott, úgy nyelte le, hogy maholnap kiváltság lesz érettségizni, és akinek a szülei nyomorultak, annak magának is nyomort szán a választott vezetés. Kakucsország lelkesen uszult, amikor a háború elől menekülők tömegére uszították, és ha épp nincs külső ellenség, hát talál magának a saját nélkülözői között.

Ebben az országban már fel se tűnik, hogy a munkanélküliség állami segítség híján maga a létbizonytalanság; hogy a törvényesen járó segélyt sokhelyütt magaviseleti alapon próbálja meg osztani az önkormányzat; s hogy a Munka Törvénykönyvét addig módosítgatják, míg a XIX. századi angliai szegénytörvények végül népjóléti utópiának számítanak majd mellette. Itt a hajléktalanság is csak esztétikai kérdés: éhezni és halálra fagyni olyan helyen tessék, ahol ez nem zavarja a többséget.

A kakucsi buszmegállót például feltétlenül érdemes e célból elkerülni.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://m.mandiner.hu/trackback/111096