Egyre erősödik majd a zaj, a hangerő és a durvaság is

2017. április 20. 09:52

Török Gábor
Nyugat

Eddig sem az eleganciájáról és a visszafogottságáról volt híres a magyar politika, de ami most jön, az sokakat meg fog viselni. Interjú.

Egyre több volt Fidesz-szavazó áll ki a nyilvánosság elé csalódottságával. Indíthat ez cunamit? 

Minden eset érdekes, tanulságos, de azt azért látni kell, hogy a tábor nagyon lojális, fegyelmezett, összezáró. Nagyon kevés példát tudunk arra mondani, hogy kormánypárti politikai szereplő nyilvánosan kritizálta volt a kormány döntéseit. Miközben tudjuk, hogy a háttérben nagyon sok az elégedetlenség, a bizonytalanság vagy éppen csak az aggódás, hogy valóban jó irányba mennek-e a dolgok, jóra használja-e a kormány a bizalmat, a nyilvánosság elé alig-alig lép ki valaki. Amíg a Fidesz látványosan nem indul meg a lejtőn, addig szerintem nem is lehet ilyesmire számítani. 

Látható, hogy a Fidesz beleállt a harcba, egyre hevesebben sorosoznak. Hogyan hathat ez a tüntetésekre?

Erre próbáltam utalni korábban, amikor azt állítottam, hogy a saját tábor megdolgozása, motivációjának erősítése, félelmeinek felkorbácsolása természetesen hatással van a másik oldalra is. Amikor a Fidesz megnevezi, felépíti az ellenségeit, elsősorban azzal a céllal, hogy aztán látványosan megharcoljon velük és még látványosabban legyőzze őket, akkor ez a saját szavazóknak szól elsősorban, de persze a másik oldalt is eléri, feltüzeli.

Eddig sem az eleganciájáról és a visszafogottságáról volt híres a magyar politika, de ami most jön, az sokakat meg fog viselni. Nagy türelem és higgadtság kell majd mindenki részéről, hogy ne szabaduljanak el az indulatok.

A legjobb az lenne, ha a politika nem csak kihasználni szeretné ezt a helyzetet, hanem néha abban is elkötelezett lenne, hogy egyben tartsa az országot.

Orbán láthatóan a nemzetközi, sőt világpolitika erőterébe akart kerülni, most viszont Trumptól is pofonokat kap. Mi lehet a következő lépése? 

Nagy meglepetésre nem számítok, hiszen a pálya kijelölt, ismert. Minden jelző értéktelített, de az EU-val szembeni retorika és a Putyinhoz való közeledés - bármilyen jelzőkkel is írjuk le - nehezen vitatható. A magyar miniszterelnök ezen az úton halad évek óta. Alapvetően maga jelölte ki saját maga számára, de persze kényszerpályává is vált: egy újabb radikális fordulatra már sem a magyar politika, sem a nemzetközi világ nem lenne fogékony.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://m.mandiner.hu/trackback/111038